Pákozdi Zsombor: Lovagok csatája

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy híres király, Lovagiánusz. Ő arról volt híres, hogy a legerősebb és legnagyobb lovagsereget tudta kiállítani a világon. A legjobb harcosok voltak benne, akiktől rettegett a világ. Sokat hódítottak, mivel Lovagiánusz világuralomra törekedett.
Ahogy hulltak a lovagjai, folyamatosan kellettek az újak, ezért toborozni kezdett. A legjobb harcosok már a seregében voltak, ezért kénytelen volt fiatalabb és tapasztalatlanabb embereket is toborozni.
Ennek sokan megörültek, és amikor ezt egy ifjú, szegény pásztor, Borzsom megtudta már rohant is a kovácshoz, hogy a legolcsóbb fegyvert megvegye. Egy fél méteres kardot kapott, amit már biztos használtak, de Borzsom így is boldog volt. Eladta a nyáját, és vett egy erős és gyors fekete lovat. Egy óra nem telt belé már vágtatott is Lovagiánusz várába. Az egy hétig tartó toborzás alatt egy jó barátra lelt, Benére. Szegény Bene nagyon ügyetlen volt, de az emberhiány miatt ő is bekerülhetett a seregbe.
Borzsom és Bene egymást védték minden harcban, mintha a másik túlélése lett volna a győzelem. Ilyen jó barátokat még nem látott a föld. Borzsom híres vitéz lett, és jutalmul kapott egy házat, mert annyira ügyes harcos volt, sőt egyre jobb felszereléseket zsákmányolt.
Egy nap azt a hírt kapta, hogy kétkezes kardforgató lehet. Nagyon boldog volt, de nem akart Benétől elválni, így könyörgött a tábornoknak, hogy Bene is lehessen kétkezes kardforgató. De ehhez Bene túl ügyetlen katona volt, végül hosszas könyörgés után számszeríjászként mellette maradhatott. Minden harcban részt vettek, ezért már Borzsom veterán kardforgatónak számított, Bene pedig nehéz számszeríjásszá fejlődött. Hosszú évekig ment ez így, és Lovagiánusz uralma egyre hatalmasabb lett.
Egyszer aztán egy levélhozó rossz hírt hozott. A második leghatalmasabb király, Toborzosz egyesítette a népeket, akiket Lovagiánusz leigázott és egy nagy sereggel Lovagiánusz ellen vonult. A levélben Toborzosz azt is írta, hogy várja Lovagiánuszt a Veresmezőn egy hónap múlva és kezdődjön meg a valaha legnagyobb lovagok csatája. Erre sokan megriadtak, és elmenekültek, ezért Lovagiánusz az egész népet maga elé hívatta. Elmondta, hogy Borzsom toborzó rangot kap, és a segédje Bene lesz és mindent megtesz a végső győzelemért.
Borzsom és Bene folyamatosan toborozta, kiképezte és edzette az új embereket. Amikor csak két nap volt hátra a háborúig, megérkeztek a legjobb eszközök, amik csak léteztek abban az időben. Lovagiánusz kémeket küldött szerte-szét és Borzsommal várták a híreket. A kémek jelentették, hogy az ellenség, Toborzosz serege már ott várja őket a Veresmezőn. Borzsom azt a fontos feladatot kapta, hogy háromezer emberrel az ellenség mögé lopakodjon a közeli erdőben, és a harc kezdetekor bombákat szórjanak rájuk. Az ellenség egy kis idővel előbb kezdte a támadást, hátha Lovagiánuszék meg fognak zavarodni a cseltől. De a lovagok készen álltak. Berontottak a rohamozó ellenség közé, és vágták őket. A királyok két nagy toronyból nézték a csatát. Mindenki szidta Borzsomot, amiért még nem támadt, de jól is tette. Az ifjú toborzó okos volt. Megvárta, míg a bombás ládáikat lepakolják, amint ez megtörtént, minden bombát odahajítottak. Borzsom az utolsó pillanatban teljes erejével elhajította az utolsó bombáját, ami a ládákhoz érkezett. A következő pillanatban az ellenség fele felrobbant. Borzsomék óriási sikert arattak,
Megnyerték Lovagiánusznak a csatát. Azóta béke van Lovagiánusz királyságában, mert a békét Borzsom vigyázza.

2017 Fertőrákos