Salánki Anikó: Csillagvirág kertje

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Nebáncsvirág országának örökös királya éjt nappallá téve töprengett, búslakodott, egyszer még a koronáját is a földhöz csapta, ami nem vall igazán királyi viselkedésre. Senki nem sejtette az udvarban – no, talán a bolond gyanított valamit -, hogy milyen gondolatok forognak az uralkodó elméjében. Ebből persze nem vett észre semmit az ország népe, hisz évente csak egyszer látták a fenséges párt, akik kikocsiztak tündérek húzta aranyos hintójukon, s kegyesen integettek. Az alattvalók dolgoztak, locsolgatták a virágokat, új ágyásokat telepítettek, egy-egy szivárványos virágnak meg úgy megörültek, hogy táncra perdült az ország apraja-nagyja. Ebből éltek, a virágokból. Óvatosan becsomagolva, dobozolva, selyempapírba téve vitték a szomszéd országokba, és hoztak helyette gyümölcsöt, gabonát, selyemből megálmodott ruhákat. A tavasz volt a legszebb évszak Nebáncsvirágban. A nap cirógatóan sütött, langy eső mosta le a port a zöld hajtásokról, a méhek szorgalmasan döngicséltek. A királyi udvarban meg csupa móka, kacagás volt az élet. Az uralkodó csodaszép neje 7 lánnyal ajándékozta meg élete párját. A legnagyobb a Rózsa nevet kapta, aztán a sorban következő lett Ibolya, majd Kamilla, Árnika, Hortenzia, Margaréta és végül a legkisebb, legtakarosabb: Csillagvirág. Mindegyik lány gyönyörű arccal jött a világra, és ahogy nőttek, növekedtek, egyre tündöklőbbek lettek. S emellett okosak voltak és udvariasan viselkedtek. Akkor meg mi volt az, ami megkeserítette az öreg király napjait? Ami miatt fejfájósan járkált a trónterem egyik végéből a másikba? Ebédjét, vacsoráját meg se kóstolta, és még a cirkuszi mutatványosok se tudtak mosolyt csalni az ajkára? Szívének legkedvesebbje, Csillagvirág aggasztotta, aki nem akart már körtáncot lejteni, zenélni, étvágytalanul söpörte le az asztalról kedvenc csemegéjét is, durcáskodott, egyszer még felséges atyja urának is csúnyán visszafeleselt. Sose volt neki jó az a cipő, az a ruha, amit a komornája előkészített, ha esett az eső, sétálni akart, ha sütött a nap, elbújt a palota legsötétebb zugába. Testvéreivel se játszott már, s még kiskutyáját, Pempőt se vitte le a kertbe. Ha kértek tőle valamit, mérgesen toporzékolt és azt kiabálta: – Nem! Hívatták az udvari orvosokat, de azok se tudtak mondani semmi okosat. A legöregebbnek még a szakállát is meghúzgálta a kis hercegnő, sőt kinyújtotta rá a nyelvét is. Ez már több volt a soknál, kijött a sodrából a jó király. Ócska köpönyeget húzott magára, viseltes bocskort, s így, álruhában osont ki a palotából. Abban reménykedett, hátha az egyszerű nép életét figyelve gyógyírt lel kislánya bajára. Ahogy ment, mendegélt, mindenütt azt látta, hogy a gyerekek szófogadóak, segítenek a munkában, és mosolyogva teszik a dolgukat. Ez az! – kapott a fejéhez. Mindegyikük, még a legapróbb is csinál valamit, s munkájuk nyomán kivirágzik a föld. Nincs idejük nyafogni, kényeskedni, válogatni, unatkozni. Nyaka közé kapta a lábát, úgy loholt vissza a palotába. A kapuőrök alig akarták beengedni, csak úgy mehetett tovább, hogy megmutatta a címeres gyűrűjét, de még akkor is csóválták a fejüket. Ilyen csodát még életükben nem láttak, kopott ruhában az uralkodót, méghozzá gyalog, a futástól megizzadva! Egyenest az udvar végébe sietett, ahol a kertész hajlongott a nagy melegben, tépdeste ki a gyomokat a virágok közül. A király megparancsolta, hogy jelöljön ki egy jónagy darab földet, hozzon ki ásót, kapát, gereblyét, virághagymákról és magvakról is gondoskodjon. A király meg fölírta egy táblácskára: ”Csillagvirág kertje”. Lehívatta kislányát, aki persze nagy duzzogva, vállvonogatva teljesítette csak az apai kérést. Amikor megtudta, hogy saját földje lesz, amit neki kell művelni, palántázni, öntözgetni, széltől is óvni a zsenge virágokat, örömében nevetni kezdett és összecsapta a kezét. Nyakába borult apjának, úgy köszönte meg, hogy neki is lesz feladata, nem fognak egyhangúan, haszontalanul telni a napjai. Az ország címerébe pedig két tulipán közé odafestettek egy szépséges csillagvirágot is.

2017 Mezőtúr

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.