Schimek Eszter Hogyan változott meg a goromba asszony?

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Réges-régen történt ez az eset, amit én most elmesélek nektek. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis falu. Egész furcsa nevet adtak neki az ott élők: 75. Kisgömb.
Ebben a Kisgömb nevű falucskában élt egy goromba asszony. Nem szeretett ő se embert, se állatot. Napjait bogyószedéssel töltötte, amit aztán eladott a közeli piacon.
Történt egyszer, hogy mikor az erdőben málnát szedett, nyomába szegődött egy kicsi kócos kutya. Az asszony kiabálni kezdett rá: „Tűnj innen, te koszfészek!“ Szegény kis állat ijedtében egy bokor alatt bújt meg.
Másnap a kiskutya megint előbukkant. Mintha csak az asszonyt várta volna, aki azonban megint elkergette kővel, hangos szóval. A kis bozontos nyüszítve egy fatönk mögé futott.
Harmadnap se történt másképp, a kutyus ismét megjelent. Most már aztán nagyon mérges lett az asszony! Dühében elkezdett szaladni. Azt gondolta, ezzel lerázhatja a kóbor ebet. Tévedett. Ha lassan is, de a kutya tovább követte őt. Épp egy botot keresett, hogy azzal hajtsa el magától a szőrgombócot, amikor megbotlott egy ágban és a földre zuhant. Fájdalmában följajdult, segítségért kiáltott, de ezt a kutyán kívül senki sem hallotta meg. És lássanak csodát, az eb szépen, lassan távolodni kezdett a földön fekvő asszonytól! Hiába kiabált az öreganyó: „Gyere vissza, te! Ne menj el! Ne hagyj itt!“ Egyedül maradt az erdőben.
Már a nap is kezdett lemenni, mikor a távolban meghallotta az ismert nyüszítő hangot. A kiskutya jött vissza egy falubeli emberrel, aki így szólt: „Nagy szerencséje van öreganyám, hogy egy ilyen okos kutyára lelt! Megmentette az életét!“ Nem is győzött hálálkodni az asszony. Megköszönte a falubeli segítségét, aki haza is vitte a sérült asszonyt. Lelke mélyén nagyon bánta, hogy oly csúnyán bánt azzal az állattal, aki segített rajta.
Mikor meggyógyult, bevitte a kiskutyát az erdőbe. Odáig mentek, ahol megtalálta őt. Gondolta, innen a kis négylábú majd hazatalál. A kutyus azonban nem akart elmenni, így az öreganyó megtartotta. Pamacsnak nevezte el. Igazi társra lelt, többé nem élt magányosan. A kutyával egy kis jóság is költözött a szívébe.
Így volt, mese volt vagy igaz volt, még ma is boldogan élnek, ha meg nem haltak.

2017 Negyed (Szlovákia)

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.