Szollár Benedek: A rejtélyes kincsek fosztogatói

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Egyszer egy iskolás kisfiú elhatározta, hogy alakít egy kincskereső csoportot. Ezt a kisfiút Beninek hívták. Egy tavaszi szép napon Beni összehívta legjobb barátait, hogy beszélgessenek a kincskereső csoport fontosabbnál fontosabb dolgairól. Vili és Levi volt a két legjobb barátja Beninek. Vili felvetette, hogy legyen egy főhadiszállásuk, hiszen a nagyfiúknak és minden csoportnak van ilyen. Levi és Beni is beleegyezett.
Következő nap korán reggel már el is indultak a fiúk az erdőbe. Az izgatottságtól aludni sem bírtak, hogy végre lesz egy főhadiszállásuk. A három fiú ment mendegélt az erdőbe, míg meg nem láttak egy jó nagy fát. Beni kijelentette, ez jó lesz főhadiszállásnak, kezdhetik a tervezést. Közösen megtervezték, átbeszélték a terveket, és másnap kezdődhetett a munka. Saját zsebpénzükből megvásárolták a közeli boltban a szükséges festékeket, deszkákat, és Levi elkérte apukájától a fúrógépet is. Pár óra múlva készen is volt a remekmű. A nap végén hazamentek és gondolkodtak, milyen jó lenne valami régi térképet találni, hogy tényleg értelme legyen a kincskereső csoportnak! Vili családi házban lakott és tudta, hogy sok minden van náluk a padláson, majd ő körbenéz és biztos talál egy térképet. A fiúk nagyon belelkesedtek és kitalálták, hogy közösen mennek fel másnap a padlásra keresni. így is lett, a fiúk felmentek és kutattak, kerestek, míg pár óra múlva rá nem bukkantak egy régi, poros, szakadt térképre. Felkiáltottak: Ez az! Nagyon meg örültek neki. Nézegették, forgatták. Bizony nekivágnak, és felkutatják, hogy mit ábrázol. Felkészültek, összeszedtek mindent, ami szükséges lehet egy kincsvadászatra, és elindultak. A közeli kiserdőbe mentek, és találtak a megjelölt helyen egy iránytűt. A térképre az volt írva: „Menjetek 100 lépést kelet felé és ott találtok egy csapóajtót.” Így is tettek, elindultak. Levi kérdezte:
– Mekkora lépést kell tennünk?
– Talán egy méterest. – válaszolta Vili.
Beni, csak legyintett és azt mondta, próba szerencse. Egy méteres rúddal kimérték a 100 lépést, és lám, megtalálták a rejtett csapóajtót. Félve, bátortalanul nyitották ki az ajtót.
– Bejutottunk! – kiáltottak fel egyszerre. Egy kis barlangba értek, amiről nem volt senkinek tudomása. A barlang telis tele volt annyi, de annyi kinccsel, hogy el sem tudtak képzelni többet. A csoport tagjai elkezdték felmarkolni az összes kincset, de Levi meglátott egy 100 karátos gyémántot és leakasztotta a helyéről. Ekkor elkezdett bezáródni a barlang csapóajtaja, és nyilak is repkedtek a fiúk feje felett. Majd kis idő múlva krokodilok jelentek meg, és körbe vették a fiúkat. Levi egy szép határozott mozdulattal leütötte a krokodilokat és elkezdtek hason kimászni a barlangból a csukódó ajtó felé. A csapóajtó már majdnem becsukódott, mikor Vili odatolt egy teli kincses ládát, ezzel szabad utat biztosítva a kijutáshoz. A kincskereső csoport így megmenekült a kincsekkel együtt.
Sokat beszéltek még a kalandjukról a fiúk, de persze senki sem hitt nekik. Ők pedig nevettek a 100 karátos gyémánttal a kezükben. Ez volt az első, és utolsó bevetése a kiscsapatnak. Beni, Levi és Vili boldogan élnek, míg meg nem halnak.

2017 Budapest