Takács Réka: Poroltó

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

László Dorina Illusztrációja

Luca egyik nap rajzolt egy szép élethű kis sárkányt. Mivel rajzolt neki szívet is, egyik éjjel életre kelt a rajz. Először nem tudta, hol van. Körbenézett, majd felmászott egy nagy szekrényre. A szekrény az iskola rajztermében állt. A kis sárkány észre vett szőrös végű botokat, de nem tudta, hogy ecsetek, kíváncsiságból megrágcsálta őket. Volt mellette egy sárga kenőcs is, rá volt írva, hogy festék, de ezt persze nem tudta elolvasni. Ahogy kiborította, lassan folyt ki a tubusból. Végigmászott rajta és sárga lett a lába, ez tetszett neki, ezért összemászkált mindent. Ekkor belépett a takarító néni! A kis sárkány ekkor megmerevedett. Szerencsére nem bukott le.
Másnap reggel gyerekek özönlöttek a terembe. Az egyik fiú észrevette a kis sárkányt, betette a táskájába. Otthon vette csak észre, hogy nem csak egy rajz, hanem eleven lény. Először mindketten megijedtek, majd lassan megbarátkoztak egymással. Éldegéltek két hétig, ezalatt a kis sárkány megtanult tüzet fújni. Peti (így hívták a kisfiút) elnevezte új barátját Poroltónak.
Sokat mesélt is neki, például a szüleiről.
– Hát a te szüleid? – kérdezte egy nap Peti.
Poroltó elpityeredett.
– Nekem nincsenek szüleim! – hüppögte.
Peti ezen sokat gondolkodott. Másnap bevitte az iskolába Poroltót. Elmondta az osztálytársainak, hogy mi a bánata kis barátjának. A gyerekek segítettek neki egy szép sárkány családot rajzolni. Poroltó könnyes szemmel vett búcsút a gyerekektől, és beleolvadt a képbe. Máig is kint van a rajzterem falán. A rajzon jól láthatja bárki, hogy milyen boldog Poroltó a családjával!

Takács Réka illusztrációja

2017 Mosonmagyaróvár

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.