Tóth Janka: A félresikerült mese

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király, s annak egy lánya.
– No ide figyelj, lányom! – mondta a király – Itt az ideje, hogy megházasodj! Van egy sárkány az udvaromban, Sárkány Ádám. Megkértem, hogy vigyen el egy kicsi időre, ahogy illik. Majd jönnek a lovagok, megküzdenek érted, aztán már meg is vagytok házasítva!
– Jaj, nagyon jó terv, édesapám, csak egy baj van!
– Mi az, édes lányom?
– Az, hogy a sárkány nem éli túl!
– Jaj, drágaságom, ennek a sárkánynak száz élete van!
– De vajon hányat használt már el?
– Kilencvennyolcat.
– Akkor már csak két élete van!
– Aranyom, az elég lesz neki. Aztán nyugdíjba megy.
– Rendben van, édesapám. Akkor kezdjük is el!
– Itt vagyok! Itt vagyok! – kiabálta a sárkány lentről – Kezdhetjük!
A királylány kiment az ablakpárkányra, és dúdolni kezdett. A sárkány felemelkedett, aztán hirtelen megragadta a királylányt, és tüzet fújva elindult messzire.
– Jaj, elszakítottad a kedvenc ruhámat! Messzire van még a várad?
– Nem, csak harminc szárnycsapás, ha a leszállást nem számítjuk bele.
– Huh, már azt hittem napokig kell majd szárnyalnunk!
– Hát, a királyfiaknak napokig kell gyalogolniuk!
– Ne! Akkor nagyon sokáig kell várnom a hercegemre! Hiszen az a szokás, hogy a legutolsó nyeri meg a kezem!
– Ne aggódj, majd elszórakozunk mi valahogy! Meg aztán sokszor el kell majd még próbálni a drámát, amit előadsz, amikor megjönnek a hercegek!
– Az nem a te várad?
– De! Megérkeztünk, leszállás!
– Annyira várom már, hogy megjöjjön a hercegem! Biztos nagyon jóképű!
– Királylány! Királylány! Próba van! – kiáltotta egy hang.
– Ó, imádom a próbákat!
– Mehet?
– Igen!
– Akkor mindenki a helyére! Csapó egy!
HERCEG: Ó, drága szerelmem! Szívem tündöklő tubarózsája! Kiért megküzdök egy sárkánnyal! Megkérem kezedet, s kérdem, elfogadod-e?
KIRÁLYLÁNY: Kegyes lovag, ki értem megküzdesz a szörnyeteggel! Ajánlásodat elfogadom, egy olyan feltétellel, hogy legyőzöd a sárkányt! Elfogadod a feltételt?
HERCEG: Igen! Elfogadom e veszélyes feltételt! És megküzdök a szörnyeteggel! Hé, várjunk csak, ezt már mondtam!
KIRÁLYLÁNY: Jól van! Vigyázz, megy már a szörny!
SÁRKÁNY: Váá! Váá!Hogy merészeli bárki is felbolygatni a palotám rendjét?!!
A próba itt azonban abbamaradt, ugyanis nyihogást hallottak az erdő felől.
– Nyihaha!Nyíhihu! Nyíhahi!Nyihuhuha! Nyíiíihöhöhöho!
– Gyorsan! Mindenki a helyére! – adta ki a parancsot a sárkány – Mindent úgy kell csinálni, ahogy begyakoroltuk!
– Szervusz, szépséges királylány! Hol van a sárkány?
– Máris hívom! De nem akarsz hódolni nekem?
– Nem, majd a harc után befejezzük.
– Hányas számú herceg vagy?
– Hétmillióhétezerhétszázhetvenhetedik, vagyis az utolsó.
– De a többiek hol vannak?
– Nem tudom, talán megrémültek a sárkány hangjától.
– Na jó, megyek szólok a sárkánynak.
– Sárkány Ádám, hol vagy? Megjött a lovag!
– Megyek már!
– Egész jó fej srác, olyan derűs.
– Ki merészeli a birtokomat háborgatni?! – kérdezte Sárkány Ádám legfelháborodottabb, és legijesztőbb hangján.
– Helló! Henrik herceg vagyok, azért jöttem, hogy harcoljunk.
– Oké!
– Várjatok – kiáltott a királylány –, hozom a pattogatott kukoricát! Mehet!
Sok órányi hosszú harc után, verejtékezve, egyszer csak a herceg időt kért
– Hagyjuk abba a harcot! Enyém a királylány, s neked ott a nyugdíj, rendben van?
– Igen! Én is meguntam már a harcot! Inkább beállok szabónak!
– Én meg beállok királynak, aztán köztünk végre béke lesz!
Megegyeztek s mindenki ment a maga útjára. A sárkány ment szabónak, a herceg meg királynak.

2017 Gyenesdiás

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.