Veress Andrea Hajnalka: A sziget

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések 
éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a 
Szeretet is. Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy 
a sziget süllyed. Ezért valamennyien előkészítették hajóikat 
és elhagyták a szigetet. Egyedül a Szeretet akart az utolsó 
pillanatig maradni. Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet 
segítségért imádkozott A Gazdagság egy luxushajón úszott el 
a szeretet mellett. Ő megkérdezte: 

– Gazdagság, el tudnál vinni magaddal? 
– Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt 
nincs már hely számodra! 

Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy 
csodaszép hajóval közeledett: 

– Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni? 
– Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! – válaszolt a Büszkeség, 
– itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak! 

Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte 
hajózott el: 

– Bánat, kérlek, vigyél el magaddal! 
– Oh, Szeretet! – mondta a Bánat. 
- Én olyan szomorú vagyok hogy egyedül kell maradnom a 
hajómon! 

A Vidámság is elhaladt a Szeretet mellett, de olyan 
elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta a szeretet 
kérését. Hirtelen megszólalt egy hang: 

– Gyere Szeretet, én elviszlek téged! 

Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás 
volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg 
nevét. Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy 
érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást: – Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem? 
– Az IDŐ volt – mondta a Tudás. 
– Az IDŐ? – kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDŐ? 

A Tudás válaszolt: 
 
– Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben 
a SZERETET!

2017 Csongrád