Mesekalandorok a Kada Suliból: H. Eszter, Vivi, Tamó, Dóri, Ádám, Bálint, Nándi: Könyvfaló

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Az óriás sárkányok barlangján is túl, ahol a mesekalandorok mesélnek, élt egyszer egy könyvfaló. Ez a könyvfaló repülni is tudott, vígan lebegett könyvtárról könyvtárra. Leginkább egy robotra hasonlított, bár bozontos haja és kerek szemüvege mindenkit megtévesztett. Minél több könyvet elfogyasztott, annál hatalmasabbá változott.
Egy napfényes, víg, derűs napon, amikor a könyvfalót álmából korgó pocakja ébresztette fel, elindult a legközelebbi és legfinomabb könyvtárba. Elővette a világ összes könyvtárát nyitó kulcsát, és könnyedén hatolt be a terembe.
Döbbenten vette észre, hogy egyetlen könyv sincs a helyén. A polcok üresen tátongtak. Egy hirtelen mozdulattal kirepült a kéményen át.
A könyvtár közelében egy japán harcos manóval találkozott, akit rögtön meg is szólított.
– Szia, kedves manó, van nálad pár finom könyv? A könyvtár polcai sajnos üresek. Kérlek, segíts rajtam, mert nagyon korog a gyomrom, mindjárt éhen halok!
– Sajnos nem tudok enyhíteni éhségeden, mert véletlenül egy könyv sincs nálam. Találsz viszont a hátizsákomban egy ősi szamuráj kardot, amit ha a szivárvány forrás vízével megtisztítod, megmutatja, amit vagy akit keresel. A forráshoz vezető utat könnyen megtalálhatjátok az ötszáz éves fa odvában lakó pici, bölcs, aranytollú bagoly térképgyűjteményének megfelelő darabjának segítségével.
A könyvfaló robotunk nem is késlekedett tovább. Gyomra azonban egyre hangosabban korgott. Az első útja haza vezetett. Batyujába csomagolta könyvmintás pizsamáját, túra bakancsát és kis apró kabaláját, ami nem volt más, mint egy furcsa állat. Ez az állat nem hasonlított egyetlen létező állatra sem. Gazdája, a könyvfaló robot egyszer nagyon régen találta egy öreg könyvtárban, ahol éppen uzsonnáját fogyasztotta. Ez a kabala egy gombnyomásra tudta változtatni alakját és képességét. Lehetett sas lába, akár 5-6 vagy 100, lehetett kecske, kutya, bárány, farkas vagy tigris fejű, de hasonlíthatott akár egy szakadt nyuszira is. Ha szükséges volt, akkor szürke cicafejre is változhatott, foszforeszkáló szarvakkal. A teste lehetett egészen apró vagy akár hatalmas.
Így indult útnak a könyvfaló robotunk, és azt remélte, hogy hamar megleli az 500 éves fát. Vándorútja a felhőkön át vezetett. Óvatosan szökkent felhőről felhőre, amikor egy nagyon különleges smaragd felhőcskén meglátott egy hatalmas fát.
Azt remélte, hogy az 500 éves bagolylakot találta meg. Még 5 ugrás, és oda is ért. Ekkor nagy meglepetésére a smaragd felhőn nem látott semmit. A fa csak délibáb volt.
Egyszer csak valami kis bozontos hajú, gyors léptű, lila ruhás, csillogó álarcos, bátor mesekalandor közelített felé. Zöld hátizsákja nehéznek tűnt.
A könyvfaló rögtön megérezte a könyvek illatát, hiszen a hátizsák telis tele volt jobbnál jobb és finomabbnál finomabb írásokkal. Meg is szólította az idegent.
– Kedves Valaki! Nem tudom ki vagy, de ha egy kicsit is jó a szíved, meg kell könyörülnöd rajtam. Menten éhen halok, ha nem ehetem meg azokat a finom könyveket, amiket a zsákodban rejtesz!
– Én egy mesekalandor vagyok, és szívesen segítenék rajtad, de ne haragudj, nem szeretném, hogy megedd a könyveimet, elfogyaszd a meséimet. Nélkülük nagyon szomorú lennék.
– Már pedig én kizárólag könyveket fogyasztok, és nagyon hamar oda kell érnem az 500 éves fához, hogy a bagoly térképét megszerezzem és így megtalálhassam a finom könyveket.
– Ebben a keresésben szívesen segítek, de akkor sem szeretném, ha megennéd a könyveket. Mi lesz akkor a mesékkel?
A kérdésre senki sem tudta a választ, de együtt indultak útnak. Hosszú gyaloglásuk közben jókat beszélgettek, és izgalmas meséket mondtak egymásnak. A furcsa kabala állatka minden nehézségen átsegítette őket.
Mire odaértek az 500 éves fához már nagyon elfáradtak. A bagoly morcosan fogadta őket, de aztán a titkos üvegládikójából előhúzta a legkopottabb, legszakadtabb térképét, majd átadta a Könyvfaló robotnak és az új barátjának, a Mesekalandornak.
A térkép segítségével könnyedén célt értek. Hamar megtalálták a forrást. Nem volt nehéz felismerni, mert a Szivárvány-forrás nem hasonlított semmi másra. Vízével gyorsan megdörzsölték a kardot, ami rögtön kétszer megpördült a levegőben, de – nagy meglepetésükre – nem az elveszett könyveket mutatta. Egy furcsa faember képe jelent meg a pengén, és észak felé mutatott, így hát arra indultak tovább.
Hamarosan meg is találták a fából készült lényt, aki terített asztallal várta őket. A Könyvfaló robot már annyira éhes volt, hogy gondolkodás nélkül nekilátott a finomságoknak. Elfogyasztotta a könyv alakú almát, a könyv alakú banánt, pizzát, sőt a könyv formájú karfiol is nagyon ízlett neki. A könyv alakú csokiról nem is beszélve. Mikor már teljesen jól lakott, és a gyomra se korgott többé, felnézett. Látta, hogy a faember és a Mesekalandor elégedetten figyelik.
Tudták, hogy elérték céljukat, és nem lesznek veszélyben többé sem a fák, sem a mesék. A Könyvfaló robot ezek után Mindenevő robot lett, persze nem bánta, ha a finomság legalább kívülről hasonlít egy könyvre.

2017 Budapest

Tanárok: Kiss Gabi és Erdélyi Andi

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.