Panni, Réka, Viki, Kira, Géza, Dani, Dong a Kada Suliból: Az állatok világnapján

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Kétszer volt, hol nem volt, az Aranyhegyen is túl, az ezüst virágos réten is túl, élt egyszer egy öregember. Ez az öreg nagyon szegény, de okos ember volt. Sok mindent átélt már élete során.
Óriási szemüveget viselt, amit hatalmas krumpli orra tartott. Ez a varázstárgy igazán különlegessé tette. Az okuláré, ha biztonságban érezte magát, akkor barna színben világított, ám ha veszélyt érzett, akkor pirosra váltott.
A kunyhója ajtaján ezüst virágkoszorú díszelgett, ami szép látványt nyújtott az aranyhegy árnyékában megbúvó, a falutól és minden mástól távol eső, magányos otthonra.
Egy borongós, de mégis ragyogó fényes napon, amikor éppen ezüst eső hullott az égből, az öregember szép komótosan sétált fel a hegyre. Minden évben egyszer tette meg ezt a túrát, az állatok világnapján. Ilyenkor a kedves öregember egy szál ezüst virágot vitt a hegyen lakó aranyhajú, ezüst pálcás tündérnek, aki még ügyetlen, kezdő fiatalsága ellenére is bájos és okos teremtés volt.
Tehát az öregember éppen a legmeredekebb hegyoldalon bandukolt felfelé, amikor hirtelen nagy zajra lett figyelmes.
A közeli ezüst virágokkal ékesített bokor mögül egy egérke futott ki. Kicsi, lila süveget és köpenyt viselt. Aranykeretes szemüvege, hosszú bajsza tette még különlegesebbé. Mancsában egy ezüst pálcát tartott, aminek a tetején egy arany csillag díszelgett.
A fura egérke körbe se nézett, azonnal befutott az öregember esőkabátjának ujjába.
Sokan sikítva ugráltak volna, az öregember azonban óvatosan felemelte a karját, hogy még biztonságosabb menedéket nyújtson a szegény menekülőnek.
Ebben a pillanatban ugyanis egy hatalmas termetű, pöttyös és csíkos bundájú, nagy sörényű oroszlántigris ugrott ki a bokor mögül.


A szemüveg azon nyomban piros színűvé változott, tehát veszélyre figyelmeztetett. Az öregember szerencsére nem ijedt meg az oroszlántigristől, de tudta, hogy valami veszély mégiscsak fenyegeti.
Egyszer csak hirtelen arany villámok kezdtek csapkodni a magasból. Az oroszlántigris is megijedt a villámlástól, és menedéket keresett az öregember háta mögött.
Egyre több és több villám sújtott le a közelükbe, amikor észrevették, hogy a közeli óriás mamutfenyő tetejéről egy aranyvillámokat okádó gepárd szórja dühösen mérgét.
Az öregember szemüvege furcsán villózva jelezte, hogy közeledik már a segítség.
A villámlás megszűnt, a gepárd ijedten visszavonult.
A tündér villámokon lépdelve közelített, nyomában lihegett kutyusa. A kicsi termetű, hosszú nyelvű, bronz pöttyös, gyémánt körmű, villámgyors, Mindentértő.


– Szia, Tündérke! De jó, hogy megérkeztél!
– Jó napot kívánok, kedves Öregember, már nagyon vártalak! Minden évben nagyon várom azt a napot, amikor ellátogatsz hozzám. Most azonban én jöttem eléd. Nagy a baj. Nem találom a varázspálcám!
A kisegér ebben a szent pillantásban vidáman és kíváncsian kukucskált ki az esőkabát ujjából. Szájában ragyogott a kis pálca. A kutyus udvariasan elkérte tőle. Könnyedén szót értett a kisegérrel, hiszen Mindentértő a világ összes élőlényével meg tudta értetni magát. Az igazi tulajdonos nagyon megörült az elvesztett pálcának, és rögtön varázslásba is kezdett.
Nagyon izgult, mert kezdő tündér volt még, és tudta, hogy most nagy a tét. Nem hibázhat.
– Aranycsoda, csirábá, bilambú krissz-brussz – mondta lágy hangon, majd hetet körözött a pálcával.
A hatás szerencsére nem maradt el. Amint a tündér az utolsó suhintást is megtette a pálcájával, a gepárd és a többi állat is mind kedvesen elmosolyodott, s mind az öregember köré gyűltek, aki a Mindentértő kutyus fülébe súgott valamit. A kutyus már tolmácsolta is a meghívást az összegyűlt állatok felé. Így hát együtt indultak vissza a hegyről az öregember kunyhójába. Ott aztán közösen ünnepelték meg az állatok világnapját. Jót lakmároztak, és már most várták, hogy jövőre újra így együtt lehessenek. Hát így történhet, hogy a kezdő tündér segítségével minden állat barátságban egy asztalnál ünnepel minden évben egyszer az öregembernél az Aranyhegyen is túl, és ezüst virágos réten is túl. Egyszer legyetek ti is a vendégei!

2017 Budapest

Tanáruk: Kiss Gabi és Erdélyi Andi

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.