Turbó meseírók a Kada Suliból: Bogi, B. Eszti, Eszter, Kende, Gergő, Justin, Ati: Csodálatos meglepetés

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

A mesehegyeken is túl, ott, ahol egy mesés vízesés zubogott, a Turbó meseírók országában élt, éldegélt egyszer egy mester-manó. Ennek a manónak egy lila pöttyös, kicsi körszemüveg díszelgett a fején. Ruhája inkább egy varázslóéhoz hasonlított, lila köpenyét sárga villámok ékesítették. Egy kis, zöld pöttyös, csúcsos manósipkája is volt. Szürke szakállát és apró bajuszát gyémántok és arany csengettyűk borították. Fekete bakancsa mindig piszkos, saras volt. Varázspálcáján sok-sok gyémánt csillag formában lógott.
Ez a mester-manó nagyon jó szakember volt. A Turbó meseírók országában ő épített minden házat, amiket arany szobrokkal díszített. Igazán mesterfokon művelte mesterségét.
Képzeljétek, a manó szülinapja éppen az iskola évnyitójának napjára, szeptember elsejére esett! A Turbó meseírók leendő elsősei el is határozták, hogy megajándékozzák kedvenc manójukat.
Ott álltak a csomaggal a manó házának kapujában, és becsengettek. A manó boldogan nyitotta ki a kerti kaput, de egy óvatlan pillanatban a díszes dobozból kiugrott az ajándék. Egy aranyfoltos kiskutya. A kutyus felugrott az új kis gazdájának vállára, kedvesen körbeszaglászta, majd hirtelen elszaladt a falu közelében lévő hatalmas tó irányába.
A manó nem tudta, hogy mitévő legyen. Szomorú volt, amiért kapott is ajándékot meg nem is, és persze féltette a kutyust is. Az elsősök is búslakodtak, de hát menniük kellett az évnyitóra. Este mindenki a kutyusra gondolt. A manó el is határozta, hogy reggel útnak indul, és megkeresi a megszökött ajándékát. Korán kelt másnap, csomagolt magának uzsonnát, és amikor kilépett a házból, igazi meglepetés várta. A kapuban már ott állt az elsősök csapata.
Így történt, hogy az elsősök és a mester manó együtt indultak útnak a tó irányába, hogy megkeressék az aranyfoltos kis szökevényt. A falu határában azonban gyémánt bogarak állták a csapat útját. A gyerekek rögtön tudták, hogy nem kell félniük tőlük.
A mester-manó volt a legbátrabb, ő szólította meg a furcsa kis lényeket.
– Sziasztok, bogarak! Láttatok erre egy aranyfoltos kiskutyát?
Egy szempillantás alatt a bogarak nyíl alakzatba rendeződtek, így mutatták a helyes irányt. Így hát a csapat tovább indult, és hamarosan el is érték a partot. Ott azonban megtorpantak. Fogalmuk sem volt, hogy hogyan menjenek tovább. Mire kettőt pislogtak, a bogarak már masíroztak is feléjük, hátukon hatalmas fatörzseket cipelve.
Az ügyes gyerekek a mester-manó és néhány inda segítségével tutajt építettek belőlük, és vízre is szálltak. Az útirányban ismét bizonytalanok voltak. Egy óriás hullám azonban segítséget hozott. Egy arany pingvint sodort feléjük a víz. Kis uszonyával jelezte, hogy őt kövessék. Így indultak a Végtelen-tó belsejébe.
A víz nyugodt volt és sima, egyetlen hullám sem törte meg. A pingvin hol kiugrott a vízből, hol a vízfelszín alatt mutatta az irányt. A mester-manó eközben távcsövén keresztül leste a látóhatárt.
Egyszer csak hirtelen fodrozódni kezdett a tenger, és egy kis sziget bukkant elő a semmiből. A tutaj utasai elhatározták, hogy kikötnek. Lassan, óvatosan közelítették meg a partot. Jól esett nekik mezítláb sétálni a meleg, sárga homokon. Ahogy a sziget belseje felé haladtak, egyre több fa és növény állta útjukat. Lassan, kissé félénken settenkedve haladtak egyre beljebb és beljebb a szigeten. Egyszer csak egy tisztásra értek. A rét közepén megpillantották az aranyfoltos kiskutyát. A kutyus nagyon várta már őket. Odaszaladt hozzájuk, és körbeugrálta a régi cimboráit. Egy barlanghoz vezette őket, aminek bejáratát egy arany párduc őrizte. A kutyus valamit a fülébe súgott, és a párduc kedvesen utat mutatott a csapatnak. A barlang sötét, hideg volt és a falon pókok mászkáltak. A plafonról cseppkövek vagy jégcsapok lógtak. Nem lehetett pontosan látni. Egy titkos kamrához ért a csapat, aminek a bejárata mellett egy fáklya égett. A mester-manó érezte, hogy a nagy utazásnak itt a vége.
A párduc finoman megbökte a keskeny, kör alakú, szikla ajtót, ami lassan kitárult.
A kamrába a kutyus futott be először, és hamarosan vissza is ért egy arany kalapáccsal a szájában. Boldogan tette a mester-manó lába elé. Ez volt az ő igazi szülinapi ajándéka. Még örülni sem volt idejük, amikor a barlangban hirtelen nagy sötétség lett, a fáklyák fénye elaludt. A távolból egy kis fénylő pontot lehetett látni, ami egyre nőt, és suhogó hang kísérte. Nemsokára egy gyönyörűen foszforeszkáló óriás pillangó reppent eléjük. A kutyus már fel is pattant a hátára, a mester-manó és a gyerekek óvatosan követték.
Hamarosan már felülről figyelték a tájat. Boldogan integettek a párducnak, lesték a hatalmas tavat, és a Turbó meseírók országát, ahogy kirajzolódik a messzeségben. Pár szárnycsapás után landoltak is a manó kertjében. Vidáman búcsúztak el egymástól, mindenki ment a dolgára, de sokáig beszéltek még erről a nagy kalandról.
A mester-manó pedig az új aranykalapácsa, a gyerekek és a kutyus segítségével szebbnél szebb házakat épített, és mindegyiket ragyogó szobrokkal díszítette.

2017 Budapest

Tanárok Kiss Gabi és Erdélyi Andi

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.