Endresz Viktória: Az elrabolt királylány

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy mese szép kert. Ebben a kertben arany virágok nyíltak, ezüst fák nőttek. A fák között csodálatos arany palota ragyogott, ebben lakott egy világszép királykisasszony. Annyi kérője volt, hogy alig kapott levegőt. Egy szép nyári reggelen a királykisasszony eltűnt. Az öreg király kihirdette, hogy azé lesz a birodalma, aki megtalálja a lányát. Jöttek is messzi vidékekről a királyok, grófok, hercegek százával. Keresték padláson, keresték pincében, még a föld alatt is, de nem találták.

Ebben a palotában élt egy szegény lovászfiú. A fiú egy napon a kertben furcsa patanyomokat talált, melyek az erdőbe vezettek. Látta, hogy ezeket a nyomokat valami kétlábú patás hagyta. Kétlábú patás? Ki látott már olyan állatot! A nyomok egy nagy sziklafalhoz vezettek. Ahogy közelebb ért a legény a falhoz, láss csudát! Megnyílt a fal, és mögötte egy barlang bejárata látszott. Bemerészkedett a bátor legény. Hét nap és hét éjszaka ment a barlangban lefelé a sötét lépcsőkön, míg egyszer csak fényt látott. A királylány egy szobában sírdogált, vastag rácsok mögött, halvány gyertya fényénél. Mikor megpillantotta a lovászfiút nagyon megörült, de mondta neki, hogy nagy veszélyben vannak, mert nemsokára hazajön az ördög, aki elrabolta. A rács kulcsa szerencsére egy szögön lógott a falon, a királylány azt belülről sehogy el nem érhette, a legény azonban kiszabadította, és már futottak is felfelé a lépcsőkön a barlang kijárata felé. Olyan gyorsan futottak, hogy a felfelé utat három nap alatt tették meg.

Volt nagy öröm a palotában, még aznap megtartották a lakodalmat, és máig is élnek, ha meg nem haltak.

2016