Kristóf Luca: A kíváncsi kis polip

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Egyszer volt, hol nem volt, élt a mély vízű óceán legnagyobb korallzátonyának tövében Ubul, a kis polip a családjával. Egy napon az egész család felkerekedett, elmentek úszkálni. Elől úszott a hosszú karú Ubul papa, utána a tapadós karú Ursula mama, végül leghátul a kíváncsi kis Ubul. A nagy hajóroncs felé úsztak. 

Kristóf Luca illusztrációja Rajzod bekerül a mesekönyvbe

A kis polip azt gondolta, hogy barátjával, Zuzuval, a kis delfinnel titokban odalopakodnak a rozsdás hajóroncshoz. A barátja azt mondta, hogy az veszélyes hely, de aztán csak beleegyezett. Ubul papa és Ursula mama is figyelmeztették őket a veszélyre, de a kíváncsiságuknak nem tudtak ellenállni. Jött a baj! Ott termett egy cápa. Elkezdtek kiabálni: „Segítség! Segítség!” Nem hallotta senki a kiabálásukat. El akartak menekülni, de a kis polipnak beszorult az egyik karja. A barátja próbálta kihúzni, de nem sikerült. Rángatta, rángatta és egyszer csak mégis kiszabadultak. A cápa egyre csak közeledett. Más kijáratot keresett a két kis gézengúz. A roncs hátulján találtak egy rést, azon kimenekültek. Ijedten, szinte remegve menekültek a házuk felé. Onnan Zuzu, a delfin is hazaúszott. A kis polip tovább ment, és meg sem állt hazáig. Otthon elkezdtek vacsorázni, vacsora után felhívták Zuzuékat és mindent megbeszéltek. Aztán lefeküdtek.
Másnap Ubul átment Zuzuékhoz. Ott Ubul felment Zuzu szobájába. Zuzu szobájában volt egy ablak, azon ki tudtak mászni. Azért mentek el, mert előző nap, amikor menekültek a cápa elől, láttak egy csodálatos színű korallt. Mindketten tudták, hogy ezek a lilás rózsaszín korallok mérgezőek, de annyira gyötörte őket a kíváncsiság, hogy titokban visszaszöktek. Újra látni akarták újra. Nem mertek közel merészkedni a korallhoz. Egyszer csak előjött egy kő mögül egy nagy tintahal és mindent összetintázott. Elmenekültek, hazamentek, otthon a szüleik már nagyon aggódtak értük. Hazaértek, vacsoráztak, lefeküdtek.
A következő napon Ubulnak eszébe jutott, hogy ma van Zuzu születésnapja. Elment a játszótérre, mert ott biztosan talál valami ajándéknak valót. Először megnézte a csúszdán, de nem talált semmit. Aztán megnézte a hintánál, de ott sem talált semmit. A mászóka következett, de ott sem járt sikerrel. Végül megnézte a libikókánál. Megnézte fölötte, de nem talált semmit. Aztán megnézte alatta, ott talált egy kagylót és abban volt egy gyöngy. Ennek biztosa örülni fog a barátom, gondolta. Elment Zuzuhoz, átadta neki az ajándékot. Zuzu nagyon boldog volt, azt mondta, hogy pont ilyen kagylóra vágyott. Ubul fáradtan, de boldogan úszott haza. Itt a vége, fuss el véle!

2016