Veress Andrea Hajnalka: A szivárvány pillangó
Réges–régen, messzi földön volt egy mesebeli tisztás. Azon a tisztáson csupa–csupa csodás állatok éltek, békességben, szeretetben. Egy süncsalád, nyuszi mama és a huncut nyuszi testvérek. Az aranyagancsos szarvas, Róka Rudi, a szivárvány pillangó és még sokan mások, és a mese most ő róluk fog szólni.
A szivárvány pillangót Hajnalfénynek hívták a tisztás állatai. Hogy miért, volt ez a neve? Azért mert mikor a napsugarai megcsillogtatták az égbolton az aranyfényt, akkor Hajnalfény pillangó is ébredezni kezdet. Kisétált a pipacs szirmai közül és a szárnyacskáit széttárva, állt, hogy láthassa a napfelkelte első arany sugarait, meg is fordult, hogy a szárnyacskáira is ráüssön az arany fénysugár, mert akkor mindig valami csodálatos dolog történik. Amikor a napsugarai rásütnek a pillangó szárnyára, a szivárvány minden színében pompázik és valami huncut csillogás is látszódik rajta. Olyan, mintha csillámporos lenne a szárnya. Ezért hívják Hajnalfénynek a tisztás állatai. Hajnalfény mikor befejezte a napfürdőzést, akkor könnyedén emelkedik fel a magasba, és üdvözli az új napot, mélyen meghajolva, a nap felé. Utána a tisztás állatait is üdvözli. Róka Rudit, a nyuszi családot, az aranyagancsos szarvast. Pedig az aranyagancsos szarvas, nem beszélget az állatokkal. Ő mindig csak ott áll méltóságteljesen, büszkén és figyeli a tisztáson a mindennapi eseményeket. Hajnalfény a pillangó meg is jegyezte, milyen szomorú lehet egész nap csak egyedül sétálni és senkivel sem beszélgetni, játszani. És ekkor egy ötlete támadt. Egyre gyorsabban és sebesebben kezdet repülni. Odaért Róka Rudi odújához.
– Róka Rudi! Róka Rudi! Gyere ki!
– Ki az?– kérdezte morcosan Róka Rudi.
– Te vagy Hajnalfény? Mi olyan sürgős ilyen korán reggel? Még a kakaómat sem tudtam meginni.
– Róka Rudi, az aranyagancsos szarvast lepjük meg!
– Miért? A születésnapja van?
– Nem, de mindig olyan szomorú. Vidítsuk fel!
– Szerintem meg büszke, mert sosem jön közelebb hozzánk.
– Nem, nem én látom a szemében, hogy magányos.
– Jól van Hajnalfény, de mit csináljunk?
– Hívjuk meg őt vacsorázni, a tisztásra.
– Jó ötlet – mondta Róka Rudi.
– Én majd szólók az állatoknak – válaszolta Hajnalfény.
Hajnalfény elkezdte bejárni a tisztás minden zeg-zugát. Beszélt az ott élő állatokkal. Elmondta micsoda ötlet jutott az eszébe. Mindenki nagyon izgatott lett. És elkezdtek sürögni, forogni. Mindenkinek megvolt a maga feladata. Nyuszi mama, illatos vaníliás kalácsot sütött. A nyuszi gyerekek pedig megterítettek a tisztáson. Róka Rudi elhozta a csodafurulyáját, mert majd ő fog este zenélni. De eközben az aranyagancsos szarvas ezt észrevette, hogy a tisztáson sürögnek, forognak az állatok, és elszomorodott. Beszaladt az erdő mélyére. Felnézet az égre, a csillagokat nézte, és egyszer csak megszólalt.
– Drága csillagok, ti ott fent az égen! Látjátok a sürgést forgást, a tisztáson? Látjátok, engem nem hívtak meg, pedig én is szívesen segítettem volna nekik a készülődésben, de nekem csak ti vagytok a barátaim! Én csak veletek tudok beszélgetni.
Közben a tisztáson már a lampionok is a helyükre kerültek, és az asztalon is ott illatozott a vaníliás kalács, amit a nyuszi mama készített. Hajnalfény még hazaszaladt egy kis bodza szörpért, hogy legyen valami különleges ital is az asztalon, ha megszomjaznak, akkor tudjanak inni. Minden készen állt a vendég fogadására, de sehol sem találták az aranyagancsos szarvast. Keresték a holdfény tónál, keresték a pipacs mezőn, a bodzabokroknál, de nem találták. Kiabáltak, hívogatták.
Akkor Róka Rudi megszólalt.
– Lehet, hogy ez rossz ötlet volt.
– Ne adjuk föl! – szólt közbe Hajnalfény. – Elmegyek és megkeresem.
El is indult a pillangó. Repkedet erre, repkedet arra. És nem találta. Elfáradtak a szárnyai és leült egy pitypang tetejére, felnézet az égre.
– Óh drága csillagok, ti ott fönt a magasba láttátok az aranyagancsos szarvast? Ti mindent látok, mert ott fönt vagytok. Segítsetek nekem megtalálni őt! Ekkor egy világoskék csillag. Huncut módon kezdett világítani. Ezt észrevette a Pillangó.
– Te drága kék csillag, te tudod, hogy hol van a szarvas?
– Igen én tudom!
– Kérlek, áruld el nekem.
– Beszaladt az erő mélyérre.
– De miért?
– Mert úgy gondolja, neki nincsenek barátai.
– De hát itt vagyunk, és mi a barátai vagyunk és szeretjük őt.
– Értem – mondta a csillag, – és mondtátok ezt már neki?
– Nem. Ahogy ezt kimondta Hajnalfény pillangó abban a percben egy gyémánt könnycsepp gördült le az arcán. Szipogva kérdezte a csillagot – és most mit tehetek érte?
– Keresd meg! És mond el azt, amit nekem.
– De nem tudom merre mennyek.
– Majd én, odavezetlek téged.
Hajnalfény szeme felragyogott, és követni kezdte a csillagot az égen. Kis idő múlva megtalálta, az aranyagancsos szarvast, ahogy egy bokor mellet álldogált lehajtott fejjel.
– Szia csodálatos szarvas.
Ahogy ezt meghallotta az aranyagancsos szarvas, abban a pillanatban ugrásra készen állt!
– Ne, várj! – szólt Hajnalfény. –Kérlek hallgass meg! Tudod azért jöttem, mert téged kerestelek. Mert rendeztünk egy csodálatos vacsorát a te tiszteletedre.
– Az én tiszteletemre? – kérdezte az aranyagancsos szarvas. – Azt gondoltam, hogy nekem nincsenek barátaim, azt gondoltam, hogy nem gondol rám senki.
– De gondoltunk rád – válaszolt Hajnalfény, – tudod, mindig megcsodálunk, amikor kint vagy a tisztás szélén….Olyan méltóságteljesen állsz ott, és amikor a napfény első sugara végigsimítja a szőrödön a fényét, mikor megcsillantja azt, és aranyló fényben állsz ott, az valami csoda.
– Óh valóban?
– Igen. Gyere velem!
És a szarvas elkísérte a tisztásra a többi állathoz az aranyagancsos szarvast, és ettek az illatozó kalácsból ittak a bodza szörpből, táncoltak, zenéltek, és sokat nevetgéltek. Így lett a tisztásból egy csodálatos, mesebeli hely. Ahol a szeretet és a barátság mindig kéz a kézben jár. Az aranyagancsos szarvas olyan boldog volt, hogy akkorát ugrott, hogy felugrott az égboltra. És azóta is ott jár öröm és boldogság táncot a csillagokkal. Így lett az aranyagancsos szarvasból csodaszarvas. És ha meglátod, akkor tudni fogod, hogy nem vagy egyedül és te is fontos vagy valakinek és az nagyon szeret téged. Ha szomorú is lennél, csak néz fel az égre és csodáld a csillagok fényét. És ha szerencsés leszel, akkor a huncut kívánság csillag is jelezni fog neked.
2016