Magyar Mira: A fehér madár

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Tünde éppen az iskolapadban ült, amikor egy fehér madár elrepült az ablak előtt. Nem tudta, milyen madár lehet, de ahogy kinézett az ablakon, többször is látta. Szünetben megpróbálta lerajzolni, de egyik rajz sem sikerült. Közelebb ment az ablakhoz, és kinyitotta. A különös madár azonnal odarepült és hozzászólt:
– Segíts nekem, a fiókáimat elrabolták!
Tünde nagyon meglepődött, hogy a madár tud beszélni, de aztán szóba elegyedett vele.
– Jól van, de hogy segítsek? – kérdezte.
– Majd zsugorító port szórok rád, és ráülsz a hátamra.
Tünde bólintott, és azt mondta:
– Jó, akkor most azonnal induljunk!
– Az a baj – mondta a madár – hogy a gonosz sas-király őrzi őket! Azt mondta, ha elviszem neki rigó királynő varázspálcáját, visszaadja őket.
– Hát akkor kérjünk tanácsot rigó-királynőtől!
– Nagyon jó ötlet!– kiáltott fel a madár, rászórta a zsugorító port, és már indultak is. Repültek árkon-bokron keresztül, majd megpihentek egy erdő szélén. Elaludtak. Amikor Tünde felébredt, látta, hogy a madár finom reggelit készített neki magvakból. Jól belakmároztak és már tovább is repültek. Egyszer aztán meglátták rigó-királynő gyönyörű kastélyát egy fa odvában. Tünde még soha nem látott ilyen különleges kastélyt, még a rajzfilmekben sem. Bementek a kastélyba, ahol mindenki szeretettel fogadta őket. Megkérdezték őfelségét, rigó-királynőt, hogy hogyan győzhetnék le a sas-királyt. Rigó-királynő adott nekik egy hamis varázspálcát, és sok szerencsét kívánt.
Amikor elértek a sas-király birtokára, Tündét kirázta a hideg, annyira kietlen táj volt. Minden bátorságukat összeszedve mentek be a palotába, és meglátták, hogy a sas-király kalitkába zárta a fiókákat. Ahogy beléptek, a sa király így kiáltott:
– Enyém az egész világ! Azzal elvette tőlük a pálcát, és cserébe kiengedte a fiókákat a kalitkából. Mikor azonban kipróbálta, nem működött!
– Hamisat adtatok nekem! – ordította mérgében. Tünde gyorsan fogott egy kardot, de a sas király is megfogta a palota legélesebb kardját! Nagyon sokáig harcoltak, végül a sas-király elesett és a földre terült, Tünde pedig levágta mindkét szárnyát.
A madár mindent megköszönt a lánynak és visszavitte az iskolába. Mikor visszaértek, Tünde nagyon aggódott, hogy mit mondjon a tanárnak, hol volt eddig. A fehér madár azonban elmondta, hogy ő közben az időt is lezsugorította.
Tünde megnyugodott, és mosolyogva állt az ablaknál, mert az osztályban tényleg senki nem vett észre semmit!
Ezt a kalandot sosem felejtette el.