Csajbók Anett: Anett Csodaországban

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Egyszer volt, hol nem volt, még az Üveghegyen is túl, sőt még azon is túl, volt egyszer egy kislány, akit Anettnek hívtak. Egyik nap, mikor felébredt csodálatos álmából, elhatározta, hogy elmegy Csodaországba. Ment, mendegélt, hegyeken, mezőkön, erdőkön keresztül, míg be nem esteledett. Keresett magának egy jó kis nyughelyet és elaludt. Másnap tovább vándorolt, míg meg nem pillantott egy olyan öreg kunyhót, amit még szem nem látott. Olyan öreg volt, hogy már szakáll csüngött az ablakából és olyan ráncok voltak rajta, hogy azon egy ember ki és besétálhatott. Anett nem ijedt meg, hanem bekopogott. Hát halljatok csudát, egy olyan öreg néni nyitott ajtót, akinek fogpiszkálóval kellett a szemhéját kitámasztani, mert olyan ráncos volt, hogy máskülönben nem látott volna ki rajta. Anett elemózsiát kért tőle. Az öregasszony azt mondta, hogy csak úgy nem ad ám neki semmit, hanem szegődjön el hozzá három napra szolgálónak. Főzzön, mosson, takarítson rá, akkor lesz neki is enni és innivalója és amúgy sem bánja meg majd, mert ha jó szolgálatot tesz, akkor azt ő meghálálja. Így is lett. Letelt az esztendő, azaz csak három nap, amikor is Anett előadta kívánságát. Nem kívánt ő semmi egyebet, csak azt, hogy mondja meg neki, merre van Csodaország. Sajnos a nénike nem tudott segíteni, de azt mondta, hogy van neki egy nővére, az bizonyosan útbaigazítja majd. Anett tehát elindult. Ment egyedül úttalan-utakon, árkon-bokron keresztül. Háromnapi járás után megérkezett egy kunyhóhoz. Ez a kunyhó olyan öreg volt, hogy már szabályosan kérget növesztett. Itt is egy vénséges vén anyóka nyitott neki ajtót, aki már útba tudta igazítani. Megköszönte Anettnek, hogy segített a húgának a ház körül. Ezért adott a lánynak egy papírdarabot, hogyha a szükség úgy hozza, akkor koppintson rá hármat és az rögtön megmutatja a helyes utat Csodaországba. Így is lett. Anett elindult. Többször is kérte a papír segítségét, mire elérkezett Csodaország bejáratához. De oda nem volt ám könnyű bejutnia, hiszen el volt varázsolva. A bejáratot egy gyönyörűséges állat őrizte, egy csodaszarvas. A szarvas azt mondta, hogy csak akkor juthat be az országba, ha kiállja a rút boszorkány által adott három próbát. Ugyanis a csodaszarvas egy rémséges boszorkány szolgálatában állt. Az első próba az volt, hogy egy borzasztó sűrű és hosszú útvesztőből kellett kitalálnia. Anett nem aggódott, mert nála volt az a papír, amit az egyik öregasszonytól kapott, és ami eddig is segítette útja során. Nemsokára már újra a csodaszarvas előtt állt. A másik próba már sokkal nehezebbnek tűnt, mert egy hatalmas nagy medvével kellett megküzdenie. Olyan hatalmas volt, hogy három ember kellett, hogy körbeérje. Szegény Anett nagyon elkeseredett, fogalma sem volt, hogyan fogja ezt a hatalmas állatot legyőzni. A csodaszarvas megsajnálta szegény lányt és már attól tartott, hogy Anett feladja a próbálkozást, hogy bejusson Csodaországba. Annak a szarvas sem örült volna, hiszen neki is szüksége volt egy bizonyos dologra az országból. Úgy döntött, hogy segít a lánynak. Elmondta neki, hogy van a medvének egy gyenge pontja, mégpedig az, hogy nagyon elgyengül, ha elkezd tüsszögni. Anett rögtön jókedvre kerekedett. Zsebébe dugott egy marék borsot és úgy ment a medve elé. Addig-addig hízelkedett a medvének, míg az közel nem engedte magához. Na, akkor Anett fogta a marék borsot és a medve szeme közé dobta. A medve úgy elkezdett tüsszögni, de úgy, hogy Anettnek már semmit nem kellett csinálnia, hiszen a nagy, lomha állat holtan esett össze. Így sikeresen kiállta a második próbát is. Újra a szarvas előtt állt és várta a harmadik próbát. Természetesen megköszönte az előző segítséget és megígérte, hogy majd meghálálja.
Harmadjára egy olyan hazugságot kellett mondania a boszorkánynak, amit az nem hisz el. Törte Anett a fejét, mondott sorra számtalan vicces dolgot, sőt nagy-nagy butaságokat is, de a vén banya mindent elhitt. Akkor kitalálta, hogy a banyának van az emberek földjén egy gyereke, aki már alig várja, hogy őt lássa, valamint egy férje is. Erre a banya már nem tudta azt mondani, hogy elhiszi. Így sikeresen kiállta a harmadik próbát is. Hamarosan a szarvas előtt állt megint. Most már bemehetett Csodaország kapuján. Anett nem felejtette el a szarvas segítségét, ezért megígérte, hogy hoz neki az aranyfáról egy almát, hisz csak ennyit kért tőle a csodaszép állat. Gyönyörűséges helyre jutott Anett, ahol csodásabbnál csodásabb állatokat, virágokat látott. Nagyon szívesen fogadták, mert nem volt vezetőjük. Minden földi jóval ellátták, mindenben a kedvét keresték. Egy darabig nagyon jól érezte magát, de egy idő után honvágya lett. Hiába volt már minden csodálatos és világszép, egyre kedvetlenebb lett. Elhatározta, hogy hazamegy. Elbúcsúzkodott és felkerekedett a nagy útra. Vitte magával az aranyalmát is, hogy odaadhassa a csodaszarvasnak. A kapuban találkoztak is. Átadta a szarvasnak az almát, aki azonnal meg is ette és csodák csodájára azonnal szépséges királykisasszonnyá változott. Őt is elvarázsolta a csúf boszorkány és szarvasként nem tudott bejutni az almáért. Csodaország így visszakapta uralkodóját, Anett pedig most már boldogan indult haza. A királykisasszony hazavarázsolta faluja határába.
Anett soha nem látta még ilyen csodálatosnak a világot, mint most. Hamarosan találkozott otthoni barátaival és szeretteivel is. Elmesélte nekik történetét, de nem hittek neki. Anett nem haragudott rájuk, ő tudta, hogy mindez valóság volt. Soha nem felejtette el Csodaországot és a szarvast, valamint az ott élőket. Mai napig él a szívében és az emlékeiben.
Itt a vége, fuss el véle! Aki, nem hiszi, járjon utána!

2016