Bombic Dalma: A kacsacsalád

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kacsamama. Judikacsinak hívták. A nádasban éldegélt kis családjával: két fiával, a lányával és a kiskacsák apukájával. Károly, a kacsapapa 30 éves volt. Nagyon jól gondoskodott a családjáról. Megtanította a 4 éves kicsinyeit úszni, valamint halat és békát fogni.
A kacsacsemeték egész napjukat a tavon töltötték: lubickoltak, versenyt úsztak, tavirózsák közt bújócskáztak. Minibogyó, a kislánykacsa volt közülük a legelevenebb, ő találta ki mindig az új játékokat testvérei számára.
Teltek, múltak a napok és hetek, az idő egyre melegebb lett, így közeledett a fészekrakás időszaka. Kacsapapa hordta a legszebb ágakat, leghosszabb fűszálakat, kacsamama pedig mindet szépen elrendezte, fűszálakkal összefűzte, végül pihe-puha tollal kibélelte az új fészkét.
Eljött a várva várt nap. A kiskacsák épp játszani indultak, amikor anyjuk egy szép nagy tojást tojt. Nem volt mit tenni, az egész családnak be kellett mennie a kórházba. Itt aztán megtörtént a csoda, megszületett a legkisebb kacsababa.
Judikacsi, Károly kacsa és a három kiskacsa nagyon örültek az új jövevénynek. Amint tudtak, hazamentek. Boldogságban teltek a további napjaik. Itt a vége, fuss el vége, ha nem hiszed, járj a végére!

2016