Jani Miklós: Gyémántos Miklóska

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Tatám, a nagypapám búcsú nélkül ment el egy szomorú délután. Ki volt Ő az emberi világ számára? Most még fájó és nyomasztó róla írni.
Aki ismerte, mindenki értékes embernek tartotta, nagyon értett az állatok nyelvén, legkegyesebb szentje a ló volt. Legfőbb tulajdonsága a becsületesség. Egész életében másoknak akart megfelelni. Röviden ezt lehet róla tudni.
Két gyermeket nevelt, egy fiút és egy lányt. Boldogan éltek addig, amíg a 31 éves lányát el nem veszítette. Lánya nagyon súlyos betegségben halt meg, hátra hagyva két gyermekét. A legkisebb unokáját szerette a legjobban, akit Gyémántos Miklóskának hívott. Azért volt gyémántos számára, mert azonos adottságokkal rendelkeztek. Szinte mindig vele foglalkozott, sokat jártak horgászni, minden telhetőt megtett, hogy Miklós ne szenvedjen hiányt semmiben. Az unoka sajnos nem tudta feldolgozni édesanyja elvesztését, hiszen csak 12 éves volt akkor. Mély depresszióba esett, káros szenvedélyévé vált a kábítószer. Tatájának mindez sokáig nem jutott tudomására, csak évekkel később, amikor Gyémántos Miklóskája fizikailag, mentálisan teljesen le volt már épülve. Ahogy észrevette, beíratta unokáját egy rehabilitációs otthonba, ahol a normál napirendre való szoktatás volt a fő cél. Három hónapot töltött ott, de sajnos Miklós nem változott meg. Egy borzasztó reggelen, elfogták a hatóságok bűncselekmény elkövetése miatt. Börtönbe került. Tatája nem bírta a várakozást a Gyémántos unokájára, sokat szenvedett, nagyon egyedül érezte magát. Teltek az évek, de Miklós nem jött haza. Tata haja már lassan őszült, súlyos vérnyomásos betegséggel küzdött, többször kórházba került. Gyémántos unokája a börtönben minderről nem tudott, hiszen súlyos éveit töltötte. Mikor már erősen közeledett az idő, hogy a büntetés leteljen, akkor értesült arról, hogy Tatája végleg elment egy végtelen útra, ahonnan soha nem jön vissza. Sajnos a temetésére nem mehetett el. Gyémántos Miklóska azóta súlyos bűntudattal küzd emiatt a mai napig is.
Tata a Mennyek országába lépett és hű szolgája az Úrnak. A temetés előtti éjszakán megjelent szellem képében cellájában, hogy el tudjon búcsúzni Gyémántos Miklóskától. Ő megfogadta, hogy becsületes lesz, mint Tatája és beváltja a nevéhez fűződő tulajdonságát, hogy méltó legyen a nevére, nyomdokaiba lép, valamint hathetes szakáll növesztésével gyászolja. Sosem fogja elfelejteni, hogy mennyire szerették egymást. A tömlöcében kéri az Istenét, hogy mihamarább meglátogathassa Tatája végleges otthonát. Az emléke örökké a szívében fog élni. Már nem sokára hazatér. Végleg vége!
Azért mondtam el Nagyapám történetét, hogy emlékezzetek jól, csak a becsületesség menthet meg titeket e szomorú világtól.

2016

Egy válasz erre: “Jani Miklós: Gyémántos Miklóska

  • Szep mese es szepen van megirva. Kivanom a fital szerzonek, hogy sikeruljon megvalositani az almait es eljen boldog eletet.

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.