Recskó Márk: Az erdő sorsa

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

A bagoly rémisztő dolgot látott, s aggodalmában összehívta az erdő minden lakóját. Gyorsan össze is gyűlt az Erdő Tanácsa. A farkas, mint elnök, megnyitotta az ülést.
– Szörnyű nagy veszélyben vagyunk! – kezdte meg a bagoly beszédét.
– Csak nem megint megijedtél az árnyékodtól? – kiáltott közbe kacagva a menyét. A tisztelt képviselők óriási nevetésben törtek ki, s csak a farkas mordulására hagyták abba. A bagoly sértődötten borzolta meg a tollait, majd folytatta:
– Láttam őket! Láttam a fejénszőröseket, akik az erdőnk déli csücskén elkezdték kidöntögetni a fákat…
– Mi az a dél? – kérdezte értetlenkedve a vaddisznó.
– Hát az az, mikor eszünk! Délben! Ebédet! – vágta rá lekezelően az őz, s egy fa törzséhez dörzsölte hátát.
– Már aki! – jelentette ki bölcsen a denevér.
– A mi fáinkat! – próbálta folytatni a bagoly. – Tennünk kell valamit! Már így is hatalmas területek válnak síksággá, s ez egyre rosszabb lesz. Lassan el fogjuk veszteni az otthonunkat. Meg kell állítanunk a fejénszőrösöket! Talán, beszélhetnénk velük…
– Beszélni? – szaladt le a fáról a mókus. A nyúl már idegesen toporzékolt, s nem is bírta tovább magában tartani, gyorsan törtek ki belőle a szavak:
– Nem kell félni holmi fejénszőrösektől. Egyszer láttam őket! Igen, itt mászkáltak az erdőben. De utána meglátták vaddisznó mamát, s szőrös fejüket vesztve menekültek. Vaddisznó mama elüldözte őket! Láttam, így volt!
– Így volt! Így volt! – zengte a kakukk pár.
– Már megbocsássatok, bár nem sajnálnám bölcs szavaim soha, mégis honnan tudhatjuk, hogy ti mit láttatok? – lépett középre a róka, s a nyulat füleinél elkapva dobta vissza a helyére. – Azt mondjátok, hogy fenyegető fejénszőröseket láttok itt császkálni. Érdekes, hogy akkor én mégis miért nem láttam őket? Talán csak számotokra jelennek meg? Azt kell gondolnom, hogy szellemeket láttok!
– Szellemeket? – sikoltott fel a mókus, s bemenekült az odújába. Majd kidugta félve a buksiját. Pamacs fülei idegesen jártak körös–körül.
– Léteznek szellemek? – kérdezte suttogva.
– Bizony! Bizony! – zengte a kakukk pár.
– Nem szellemeket láttunk! – folytatta a bagoly. – Tényleg itt vannak, s mi tényleg nagy veszélyben vagyunk! Mindannyian!
– Jaj, ne károgj már annyit, bagoly – gúnyolódott a róka. – Nem vagy te varjú!
– Ezt ki kérem magamnak! – sértődött meg varjú úr, s fennhangon károgva távozott. A farkas újra felmordult, mire mindenki visszament a helyére.
– Vegyük észre, hogy mi a helyes! – folytatta újfent a bagoly. – Össze kell fognunk, hogy közösen védjük meg az erdőnket! Az otthonunkat! Csak együtt vagyunk képesek megálljt parancsolni a fejénszőröseknek! – Erre hatalmas zsivaj tört ki a tömegben, s mindenki vitatkozni kezdett. Megegyezésre nem jutottak, hanem sértődötten elvonultak. A bagoly odaszállt a farkas mellé:
– Farkas! Legalább tőled vártam volna több józaneszet! – A farkas pedig csak felmordult, s nézte, hogyan tűnik el az otthonuk utolsó fája is.