Király Erika: Csirip és Tiri

Csirip, az aranysárga kanárimadár gyönyörű énekével nyűgözte le a ház lakóit. Télen is dalolt, de mióta beköszöntött a tavasz, a természettel együtt ez a bájos énekesmadár is új erőre kapott. 

A madárka kalitkája napról napra otthonosabbá vált. A vékony és vastagabb ülőrúd mellé csilingelő kistükröt és madárhintát is akasztott be neki Tibi bácsi. Ráadásul a kanári lakótere középen válaszfalas volt, úgyhogy ha netán megunta az egyik helyiséget, könnyedén átbújhatott a másikba.
Edith néni gondoskodott a konyhában élő Csirip és a röpdében lakó többi madár tartalmas eleségéről. Csirip étlapján a magkeverékeken kívül különféle zöldeleség és friss gyümölcs is szerepelt. Élelemből és szórakozásból nem volt hiány, csak a madárbarátok maradtak ki Csirip mindennapjaiból.
Történt egyszer, hogy Tibi bácsi erdei sétára indult. Május volt, az erdő friss, mindenfelől madárcsicsergés hallatszott. A bácsi az általa készített kora tavasszal kihelyezett madárdobozokat és fészkeket ment ellenőrizni, amikor az egyik tisztáson elhaladva csapkodó zajra lett figyelmes. Ahogy tüzetesebben körülnézett, a közeli csipkebokor alatt megpillantott egy tollas kis jószágot. Óvatosan két keze közé fogta és a sérült madarat hazavitte. A fájós szárnyú kenderike pár hét alatt rendbe jött. Már-már otthonosan mozgott a röpdében is. Pintyrokonságuknak köszönhetően a kanárikkal is összebarátkozott. Mindeközben Tibi bácsi már a szabadon bocsátását tervezte, amikor is történt valami. Edith néni épp a napi magadagot szórta be a röpde lakóinak, amikor a felgyógyult kenderike egy szárnycsapással átröppent a meglepett néni feje fölött. Férjura épp ebben a pillanatban érkezett segíteni, ám amikor kinyitotta a konyhaajtót, a madár berepült rajta. Így már a konyhában próbálták őt elkapni.
A kimerült kenderike egy idő után leszállt Csirip kalitkájára. Tibi bácsi és Edith néni alig akart hinni a szemének és a fülének! Az egykor magányos Csirip énekelni kezdett a kéretlen vendégnek, de most sokkal szebben és hangosabban, mint eddig bármikor. S láss csodát! A vadmadár halk csipogással válaszolt a szerenádra. Tiri még aznap beköltözött Csirip mellé. Bár többször is lehetősége volt visszakapni szabadságát, Tiri a társas életetválasztotta. Nagyszüleim úgy mesélik, hogy azóta is boldogan élnek a fiókáikkal együtt.