Bogár-Szabó Ádám: A rajzolt cica

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Márta elmélyülten alkotott. Ült az asztalánál és rajzolt. Ceruzák, színesek voltak mindenhol, folyamatosan járt a kis keze. Még a nyelvét is kidugta, és követte a rajz vonalait. Felhőt, napot rajzolt, meg házat, füvet, virágokat, meg füstöt a kémény fölé. Meg egy cicát. Márta nagyon szeretett cicát rajzolni: feketét, fehéret, foltosat, vöröset.
Lassan végzett. Még egy-két virágocska felkerült a lapra, kicsit jobban bodorodott a füst, szebben sütött a Nap, és a cica kapott még egy bajuszszálat. Márta elpakolta a színeseket, a lapokat. A kész művet pedig szépen beigazította az üres íróasztal közepére, végignézett rajta, büszke volt nagyon. Jó kis rajz lett!
Elindult a konyha felé, várta az ebéd. Már éppen kilépett volna a szobája ajtaján, amikor valami kis hangot hallott. Kaparászást, talán tüsszentést…. gyorsan visszasietett, megállt a szoba közepén és körbefülelt. Egér lehet a szobámban? Az nem lehet, vagyis hát még sosem volt ilyen! Fülelt, de a kis hangocska nem ismétlődött meg. Márta megvonta a vállát, majd kiment.

Haász Nóra illusztrációja

Kint a konyhában az édesanyja már éppen terített, Márta nekilátott a saját dolgának: szalvétát hajtogatott, evőeszközöket pakolt. Miután végeztek a terítéssel, elszaladt szólni a testvéreinek. Közben belesett a szobájába, mert nem hagyta nyugodni az a kis zaj, amit az előbb hallott. Bekukkantott. Minden rendben, csend van.
Azaz mégsem! A rajz! Valahogy másképp áll.
– Misi már megint bejött, és hozzányúlt a holmimhoz! – gondolta Márta.
Közelebb lépett, hogy gyors ellenőrzést tartson: színesek, lapok a helyükön, csajos matricák is, macis tollak is, de a rajz, az valahogy nem stimmel. Másképp áll. Mintha a cica a másik irányba nézne a ház mellett a fűben. És megint hallotta a sejtelmes hangot, kaparászást, fújást. Körbenézett, de mintha a rajzból jött volna a hang.
Alaposan végignézett a papíron. Beigazolódott a sejtése: a cica volt, amit ő rajzolt. Megmozdította a fejét, és a hangok is tőle jöttek. Egyet lépett, Márta szemébe nézett és dorombolt.
– Ilyen nincs! – szaladt ki Márta száján, és csak bámulta a mocorogó cicát, amit ő rajzolt. Takaros cica volt, meg kell hagyni, megvolt mindene. Csak gazdája nem volt, mert Márta nem rajzolt embert a képre. A cica biztos magányos lesz így. A saját, igazi macskája is szereti, ha cirógatják. Szokott is dörgölődni, bújni Mártához. Most mi legyen? Rajzoljon embert a képre? Egy kislányt? Akivel majd jóban lesz a cica?

Bogár-Szabó Márta rajzolt cicája bekerül a mesekönyvbe
Bár lehetne két macskája! Egy igazi: a kinti, meg ez, a rajzolt. Óvatosan odatette az ujja hegyét a cica állához. Óóóó, pont úgy dörgölődött, mint az igaziak! És hogy dorombolt közben!

Márta gyorsan döntött: – Megtartom, majd sokat foglakozom vele is, nem rajzolok embert.
Eszébe jutott a saját igazi macskája: Biztos éhes! Rajzolt gyorsan egy pici tálat, és bele egy kis ennivalót. Lelkesen falta a cica!
Hmm, most már két macskája van: egy kinti meg egy benti. A benti elég benti!

2017 Kerekegyháza