Mik Melinda: Egy porcica kalandja
Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017
Hol volt, hol nem volt, az Üllői és az Ady Endre út között, a Petőfi utcában, volt egy kedves házikó. Ebben a házban működött a Porszívó és kistestvére, a Morzsaporszívó. Minden nap nagy szolgálatot tettek, de nem győzték a mindennapos megpróbáltatásokat. A por és a szösz csak úgy szállt a levegőben, néha lecsapódva a földre, ahol aztán gondosan feltakarították őket. A Porszívó igen lusta volt, sokszor hagyta a munkát kistestvérére, de a Morzsaporszívó picit zömök testalkata és hóbortos természete nem volt elég hatékony. Így aztán, egy alkalommal új életet kezdett az ágy alatt. Mikor megszületett, még csak egy kis porszem volt, de a porszívóktól védett, ágy alatti búvóhelyen napról napra gyarapodva, és a ruhaszöszöktől tömörödve, megszületett Porcica.
Porcica eleinte gyámoltalan volt, de esténként, vagy a nappali szellőztetés során keletkező szellővel ki-kikandikált az ágy alól. Ilyenkor jól szemügyre vette a lakást és barátokat keresett magának. A kanapé mögött már régóta ott lakó szöszök családja figyelmeztette, hogy vigyázzon Melindára, az „anya” nevű szörnyre és a két félelmetes szívó alattvalójára, nehogy felporszívózzák. Porcica csak legyintett, mert annyira kíváncsi volt, hogy Ő bizony a megbújás helyett kalandokat keresett magának. Már nem elégedett meg az ágy alatti biztonságot nyújtó hellyel sem, és hol a cipős szekrénybe, hol a polcok tetején, hol a gardróbszekrényben bújt meg.
Porcica nagyon szerette az anyaszörny egyik gyermekét, Csabit, mert az esténként széthagyott játékaival nagyon izgalmasakat tudott játszani. Volt, hogy beült a kis fa vonatokba, volt, hogy az építkezést félbehagyó kisautók tetején ugrált, vagy a plüssfigurák között talált magának pihe-puha ágyikót. Csabi sosem bántotta, csak meglegyezte, és Porcica kacagva repült is tovább egy másik játékra. Csabi mindennel szeretett játszani, kísérletezni, kacatokat, kavicsokat, pici fecniket gyűjteni, és széthagyni, ami a porcicának remek szórakozást nyújtott. Porcica egyszer betévedt Réka szobájába is. Mikor Réka belépett a szobába, Porcica ijedtében beugrott Réka iskolatáskájába. Olyan sötét, puha és meleg volt ott, hogy megnyugodva el is szenderedett. Csak másnap ébredt fel, mikor furcsa zötykölődést érzett, és mikor kidugta fejét, idegen helyen nézett körbe. Nagyon megrémült, de szerencsére az iskolában sok kalandot,és az iskolapadokban sok barátot talált magának. Megismerkedett Mici, Joci és Pici porcicával is. Az egész napot együtt töltötték, hol a tábla tetején ücsörögtek, hol a sarokban kuporodtak, hol pedig a mennyezeti lámpasoron táncoltak. Délután Porcica visszaugrott a táskába és indult is haza a Petőfi utcába. Otthon már nagyon várták a kanapé mögötti szöszök, akik aggódtak érte és kicsit irigyelték is, mikor Porcica beszámolt róla, hogy máshol is élnek rokonaik. Nagy felfordulást okozott ez a hír, és már senki sem elégedett meg a lakás egy pontján való megbújással, mindenki világot szeretett volna járni, de legalábbis a lakáson belül helyet változtatni. Porcica lett a hős, a vezér, és mindenidők legnagyobb porcicája. Porcica egyetlen félelme a „takarítás” szó és a két porszívó volt, de szerencsére olyan ügyesen lopakodott, hogy sokáig kitudta kerülni ezeket. Sok kalandba volt része és sok kalandba vitte barátait is. Szerintem, talán már nálatok is jártak… Ha nem hiszed, járj utána!
Tiszta szívemből ajánlom gyermekeimnek, Rékának és Csabának, és a Százszorszép óvoda „Sárga” csoportos gyerekeinek!
2017 Budapest