Szemán Zoltán: A Farm
Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017
Valahol a síkvidéki tájakon volt egy hatalmas tanya. E birtok gazdája egy szorgalmas földműves és állattenyésztő volt, Jenő. Gyerekkorától szerette az állatokat, és a földgazdálkodás mesterségét még hagyományosan apjától tanulta meg. Olyannyira, hogy a farm felvirágzott. Persze nem csak Jenő ügyessége, vagy eszes feleségének hozzáértése kellett ehhez, hanem nagy szerepe volt ebben egy kicsiny tehénnek és kedvességének is.
A farmon sok állatot tartottak, de mind közül Bocit, a kis tehénkét szerette meg a gazda. Úgy nevelte fel, mintha a saját gyermeke lett volna. Etette, itatta, hiszen kis kedvencének anyukája sajnos nem lelhette örömét kis borja felnevelésében. Miközben Boci cseperedett, Jenő mindig dalolt neki. Olyannyira megtetszett ez a tehénnek, hogy elkezdte utánozni. Mint kiderült, remekül csinálta, igaz, csak “Mú” hangokat tudott a dalszövegek helyett mondani. Mikor a gazdasszony meghallotta, hogy szebben énekel, mint az énekesek a rádióban, elmondta a férjének, hogy mit is kéne tenni. Létrehoztak a tanyájukon egy kicsiny területet, ahol mintagazdaságot létesítettek, állatsimogatóval, és persze fő attrakcióként, Boci énekével. Mikor az első csoport meghallotta, milyen csodásan dalol Boci, azon nyomban híre ment, még a nagy tévéállomás is kijött tudósítani. Ezután folyamatosan jöttek az emberek. Jenő gazda okosan kezelte a sikert, nem hagyta, hogy tehénkéje túlerőltesse magát, napjában csak négyszer énekelt.
Ahogy teltek a hónapok, a gazdaság sokat fejlődött, lassan beköszöntött az ősz és zordabb lett az időjárás. A gazdasszony kötött Bocinak egy sálat. A sál tele volt színes csíkokkal. Remekül állt a kis tehénnek, s nem is igen értette, hogy miért lóg a nyakán, de nagyon megszerette és még jobban megtapsolták az éneklések után.
Mikor a gazdáék a nagyvárosba mentek az őszi vásárba, hatalmas orkán erejű szél futott végig a tanyán. Olyannyira, hogy Boci nyakából a sálat egyszerűen kirántotta, és elvitte messzire. A kis tehén nagyon szomorú lett, hiszen elhagyta, amit a gazdájától kapott, úgy döntött hát, felkerekedik és megkeresi, hátha megtalálja ezen a hatalmas birtokon a nyakmelegítőjét. Kérdezte kecskétől, nyúltól, de még a halaktól is, de akármerre járt, mindenhol csak ennyit mondtak neki: – Nem láttunk semmi ilyesmit.
Szomorúan kullogott tehenünk a legelőn, a szerszámos fészer felé vette az irányt. Itt egy egész egér család lakott, őket mindig mindenhol lehetett látni, ezért Boci remélte, hogy talán tudnak valamit erről a sálról. Az egerek elmondták neki, hogy a madarak területén, a pávák otthona felé látták. Boci nekiiramodott és egészen a fészerig futott. Sajnos hiába is loholt, a sál már nem volt sehol. Lassan kullogott vissza lakhelyére, bánatában észre sem vette, hogy betévedt a pulykák területére. A farmon a madarak egy külön helyen voltak elhelyezve, ezek közül is a legveszélyesebbek a pulykák voltak. Úgy őrizték minden szárnyas nevében a területet, mintha csak az ő birtokuk lenne. Tiltott hely volt ez főleg egy tehén számára. Boci hallott olyan történetet másik madártól, hogy egy lovat úgy össze-vissza csipkedtek, hogy az azóta is próbálja visszanöveszteni szőrét. Gúnár, a megbízott liba-őr volt éppen járőrszolgálatban a területen, mindjárt észre is vette tehenünket. Rikácsolva szólt rá a tehénre, hogy menjen innen, míg lehet. Boci mielőtt kilépett volna a madarak birtokáról, megkérdezte a szigorú libát a sálról, aki azt mondta neki, hogy valami hasonlóval dicsekszik Bence, a pulyka. Ez nem volt jó hír, mivel Bence volt az egész farm leggorombább pulykája. Nem szerette egyik állat sem, sőt inkább rettegtek tőle, még a gazda is félve közeledett felé. A kis tehén ezért kihallgatást kért a pulykáknál, így már hivatalosan is beléphetett a területre, maga Gúnár vezette Bence elé, akinek nyakán büszkén tekeredett a sál. Ez a pulyka nem csak gonosz volt, hanem az egyik legcsúnyább is az egész farmon, soha senki nem mert ránézni, jól el is dugták őt, mikor jöttek a farmra a látogatók, ezért szinte állandóan egy sötét kalitkában kuksolt. A sállal a nyakán teljesen megfiatalodott, és táncolt. A kis tehén ahelyett, hogy a sálját kérte volna vissza, arra kérte Bencét, hogy legközelebb, mikor ő énekel a gazdájával, jelenjen meg és táncoljon az énekre. A pulyka, mint minden vendégét, goromba mód elzavarta. Este mégis elgondolkozott a tehénke ötletén. Tudta jól, hogy a nyaka körül tekeredő sál Bocié, aki még vissza se kérte tőle, inkább azt javasolta táncoljon vele ebben a sálban. Reggelre úgy döntött, tesz egy próbát.
A gazdáék késő este értek haza, ezért reggel már egy csomó vendég érkezett megtekinteni a híres zenés farmot, és meghallgatni Bocit. A gazda elment a pulykákhoz, bezárni őket, de Bencét nem találta sehol. Volt már, hogy eltűnt, ilyenkor mindig egy fa tövében találta meg, de most nem volt idő keresgélni. Mikor a szokásos Boci-énekre került sor, valami furcsa dolog történt. A tehén éneklése közben előkerült Bence a pulyka és táncolt. Nem is akárhogy! Mindenki csak bámulta ezt az ügyes madarat, soha nem láttak még ilyet, és ráadásul a pulykán a sál kecsesen mutatott, vitte a szél, amerre Bence fordult. Hatalmas ovációt kapott a produkció, amit eddig a pulyka soha nem hallhatott. A gazda csak vakarta a fejét, hát ilyen hogy lehet, de akkor döbbent meg igazán, mikor a pulyka Bocihoz ment és megölelte. Így esett, hogy a farm legundokabb állata is sztár lehetett, s egy tehén és egy pulyka örök barátságot kötött.
2017 Budapest