Terbócs Hanna: A kevély kisnyuszi

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nyuszi nemzetség. Ohó, de nem akármilyen nyuszik lakták, hanem húsvéti nyuszik! Kedves, jóravaló népség volt ez. Egész évben egy napra készültek: a húsvétra. Tojásokat pingáltak és csokicsirkét meg csokinyuszit készítettek az egész esztendőben.
Aztán azon az egy napon örömmel átadták adományukat a gyerekeknek. Kivéve a legpöttömebb, legkevélyebb pajtásuk: Samu. Úgy érezte, hogy az ő tojásai különbek minden más nyusziénál. Samu nem csak folyton nyafogott, de a tojásokat sem volt hajlandó odaadni a gyerekeknek. Hiába győzködték a szülei:
– Így lesz jó…
– Nem!
– A gyerekek kedvéért…!
– Nem!
A kisnyuszival nem lehetett vitatkozni.
Hamarosan eljött a Készülődés Napja. A nyuszinemzetség így hívta a húsvét előtti napot, mert készülődtek a másnapra. Végre eljött a Készülődés vége, és Samu fáradtan dobta le magát az ágyra. Még egy kicsit gondolkodott, aztán lecsukódtak a szemei és elaludt.
Mikor kinyitotta a szemét, egy ismeretlen szoba közepén feküdt. Samu feltápászkodott és körülnézett. Két kisgyerek hortyogott az ágyában, mellettük két kis kosár feküdt, ráragasztva egy üzenettel:


A kis Samunak összeszorult a szíve, de nem volt ideje gondolkodni, mert a kis Sári mocorogni kezdett. Hamarosan kinyitotta szemeit, a másik ágyhoz rohant és elkezdett kiabálni:
– Peti, kelj fel!
– Haaa, mi van már?!
– A nyuszi!
Peti kipattant az ágyból, és Sárival versenyt futva rohantak az üres kosarakhoz. Amint odaértek, az örömöt a bánat vette át.
– Miért nem hozott semmit?
– Hfff – szipogott Sári. – Talán rosszak voltunk!
– Nem lehet! – fakadt sírva Peti.
– Ááááááááá! – bőgött Sári.
Ekkor Samu szeme elől hirtelen eltűnt minden, csak a nagy sötétséget látta. Aztán lassan föltápászkodott, kinyitotta a szemét, és azt látta, hogy újra a szobájában lévő ágyikón fekszik.
Samu még jó ideig gondolkodott, majd a kosár tojásra nézett, és így szólt:
– Mostantól nem fogom sajnálni a gyerekektől az ajándékokat!
Ha Samu nem gondolta volna meg magát, az én mesém is tovább tartott volna.

2017  Budapest

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.