Paragi Emma Szófia: A ceruza meg a toll

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Egyszer volt, hol nem volt, még az összes padon is túl volt a padban egy ceruza meg egy toll. Egyszer a ceruza sorra került az írásban. A kislány hozzáérintette a laphoz. A ceruza nagyon megijedt, mikor írtak vele. A toll meg egyedül búsult a fiókban. Attól félt, hogy beszárad a tintája, ha nem írnak vele. A toll mondta a ceruzának, hogy ideje helyet cserélni. A ceruza beleegyezett. A kislány már a tollat akarta kivenni, amikor a toll visszahúzta tintáját, mert nagyon megsértődött. És nagy baj történt! Szünet lett! És nagy hangzavar is lett. A ceruzának majd kijött a belseje! De a kislány nem törődött vele. Ott hagyta a padon. Azt mondta a ceruza:
– Figyelj toll koma! Nekem betelt a pohár! A gazdánk már nem szeret minket!
A toll is egyetértett. Kimásztak a fiókból és már elindultak volna, amikor egy szörny állta az útjukat. Egy hegyezőt láttak maguk előtt. Egy kislány fogta a kezében. Megragadta a ceruzát és a fejét belegyömöszölte a hegyezőbe. A hegyező elkezdte rágni a ceruzát. A ceruza azt hitte, hogy fodrásznál van. Amikor a kislány kihúzta a hegyezőből, a ceruza nagyon elszédült. Azt mondta a tollnak:
– Te pajtás, én annyira elszédültem! Vagy csak elálmosodtam? Na mindegy, gyere!
El is indultak valamerre, őszintén szólva senki sem tudta merre. Kérdi a toll:
– Ceruza koma! Merre is megyünk?
– Jaj! Jaj! – mondta a ceruza.
A ceruza annyira elszédült, hogy legurult az asztalról. Csak gurult, gurult és gurult. Amikor még jobban elszédült a kislány ujjai közt találta magát. A kislány készített egy szép rajzot a ceruzával és a tollal. A toll pityogva ölelte át barátját. Így történt, hogy a toll és a ceruza barátsága a mai napig is tart.

2017 Maglód