Vasvenszki Róbert Zsolt: Az utolsó sárkány
Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017
Réges-régen, még a sárkányok is a Földön éltek. Nagy szárnyakat növesztettek, és zöld volt mindegyik pikkelye. Félelmetes kinézetük ellenére, igazán jámbor teremtések voltak. Egyetlen ellenségük volt: a ravasz emberek. Hallottatok már róluk? Ők voltak azok, akik a csavaros eszükkel mindenkit átvertek.
Addig-addig küzdöttek a sárkány ellen, hogy már csak egy sárkány maradt a földön.
Ám akárhogy is próbálta elkerülni őket, végül ő is összefutott eggyel. Úgy hívták: Trák apó.
– Nocsak, egy sárkány! Még sosem láttam egyetlen élő példányt sem! – kiáltott fel Trák apó.
Kérlek, mutasd meg a félelmetes erődet!- ravaszkodott az apó.
Majd így folytatta: – Lássuk, tudsz-e vizet sajtolni, ezzel a két vassal? S azzal rámutatott két vaskorongra.
A sárkány minden erejét bevetette, de egy csepp vizet sem tudott kisajtolni a korongokból.
– No, várj csak, megmutatom, hogyan kell-mondta az apó, s mikor a sárkány nem figyelt, egy vizes rongyot csúsztatott a korongok közé. Így amikor összenyomta azokat, szép lassan csordogálni kezdett a víz. A sárkány nagyon elszomorodott.
– Ne bánkódj, a vadászatban biztos jobb vagy nálam! – vigasztalta az apó a sárkányt.
Tudod mit? Fürödjünk meg! – javasolta a sárkánynak az apó. A sárkány beült az apó hatalmas kádjába, az apó pedig egy óvatlan pillanatban tüzet gyújtott a kád alatt. Szegény sárkány alaposan megfőtt!
Azóta nem él több sárkány a Földön, csak Trák apó és a ravasz emberek.
2017 Miskolc