Bodri Melissza: Az Ezercsillag-erdő sárkánya

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Hallottatok már az Ezercsillag-erdőről? Azért kapta ezt a nevet, mert a fák rengetegében olyan mélykék tó bújt meg, hogy éjszakánként csillagok ezreitől ragyogott a víz felszíne. E tavacska partján élt egy öreg sárkány. Ez a sárkány annyira vénséges volt, hogy már az idejét sem tudta, hogy mióta lakott a tó mellett. Mivel nem szeretett az erdő lakóival beszélgetni, ezért mindig a parton ücsörgött, és a saját tükörképével beszélgetett. Egy idő után kezdte elhinni, hogy tóbeli képmása igazi sárkány, ezért a tavat szép lassan kisajátította, hogy más ne beszélgethessen az ő ,,sárkánybarátjával”. Emiatt minden arra tévedőt elüldözött a tó környékéről. Ám egyik éjjel történt, hogy a tavon tükröződő csillagfény egy leánykát csalogatott a partra. E leány aznap még gombászni kísérte öregapját, ám az ösvényről letérve eltévedt. Nagyon szomjas volt már, ezért mohón inni kezdett a ragyogó vízből. A sárkány erre felébredt: Ki merészel inni az én tavacskámból? Ki merészeli háborgatni a legjobb barátomat? Azzal dühében a barlangba zárta a leányt. Ám ennek a leánykának volt egy bátor kérője, aki az eltűnés óta kereste szerelmesét. Az ifjú már minden követ és bokrot átvizsgált, amikor reggel a ködös tópartra tévedt. Meglátta a sárkányt, amint az a tükörképével beszélgetett. A barlang szája felől hirtelen segélykiáltást hallott. Hiszen ez a kedvese hangja, akit ezek szerint foglyul ejtett a sárkány! Az ifjú tervet eszelt ki, hogyan tudná kiszabadítani a leányt, és észhez téríteni a sárkányt. Hiszen hallott ő már erről a makacs és öreg sárkányról, és annak viselt dolgairól! Odaállt a sárkány elé, az pedig az ifjú láttán féktelen haragra gerjedt: Hogy merészelsz idejönni? Téged is bezárlak a barlangomba! Ám az ifjú elővette a kulacsát, vizet merített a tóból, és futásnak eredt. Azt kiáltotta: Kövess engem, sárkány, loptam a vizedből, kövess hát! Több sem kellett a sárkánynak, hatalmas robajjal az ifjú után vetette magát. Egészen a faluig üldözte őt, ám a legényt sehogy sem tudta beérni, mert a fák folyton az útját állták, repülni meg nem tudott, mert a sok év alatt meghízott. Így történt, hogy a legény hamarabb ért a faluba, és közben hangosan kiáltozott: Emberek, elő a tükrökkel, mindennel, ami tükröződik! A derék falusiak ismerték a legényt, tudták, hogy minden szava mögött igazság húzódik, ezért mire a sárkány a faluba ért, már mindenhova tükröket készítettek elő, és az ablakokat is kifényesítették. Megzavarodott erre a sárkány. Amerre csak nézett, mindenütt a tükörképét látta! Hát ilyen sok sárkány létezik rajta kívül? Előlépett a legény, és kiöntötte a kulacsból a tó vizét.

Bogár-Szabó Mihály rajza bekerül a mesekönyvbe

Elmondta neki, hogy amit igazi sárkánynak hitt, az csupán tükörkép. Azt is mondta a sárkánynak, ha igazi társaságra vágyik, akkor ne a tóparton üldögéljen a tükörképével beszélgetve, és kapzsiságában ne tagadja meg a vizet senkitől. A sárkány erre sírva fakadt. Szíve mélyén tudta, hogy a legénynek igaza van, és eszébe jutottak a régi idők, amikor az emberek és állatok mellett boldogan és békességben élt. Arra is rájött, hogy ezek a falusiak nem bántani akarják, hanem csak ráébresztették az igazságra: végig egy tükörképpel beszélgetett! Visszatért tehát a legénnyel a tópartra. A sárkány szabadon engedte a leányt, és megígérte, hogy soha többé nem lesz goromba, és senkit nem fog elüldözni a tópartról. Attól kezdve boldog idők következtek. A sárkány segített egy ösvényt kiépíteni a falusiaknak a tópartra, hogy vizet nyerhessenek és halászhassanak. Az erdei állatok pedig barátjukká fogadták az immáron újra barátságos sárkányt. Az ifjú pár pedig annyira megkedvelte őt, hogy esküvőjüket is a tó partján, a barlang előtt tartották. A lakodalom éjszakáján, a mulató falusiak mellett a csillagok talán még fényesebben ragyogtak a víz fodrozásában. Aki nem hiszi, járjon utána!

2017 Kecskemét