Bubenkó Andrea: Picur, Picurka és a Tavasz tündér

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy négyszögletű erdő. Az erdő egyik sarkában élt Picur, a becsületes és lelkiismeretes kis manó, míg a másik sarkában Picurka, a kicsit szeleburdi és izgága manó lány.
Egy késő márciusi nap Picur a havat lapátolta az öreg tölgyfa előtt és morgolódott, hiányolta a tavasz eljöttét.
– Biztos megint elaludt a Tavasz tündér. Ha túl hideg a tél, soha nem akar előbújni a takaró alól…
– Mit morgolódsz annyit? Örülnél inkább, hogy még tudunk hógolyózni, szánkózni és minden nap építhetünk hóembert. – lelkendezett Picurka és egy frissen meggyúrt hógolyót hajított Picur felé, aki ügyesen kitért előle.
– Inkább a tavaszt ünnepelném már, nem a telet. A tavasz közeledtével már nem a telet kell ünnepelnünk, csak akkor fog előbújni Tavasz tündér, ha már érzi, hogy várjuk és ha látja, hogy már őt és nem a Tél tündért ünnepeljük. – intette rendre Picur Picurkát.
– Nekem akkor is tetszik, hogy még ugrálhatok a hóban. Nem értelek, mindig mindenen csak morgolódsz –válaszolta a manó lány.
– Nincs ez így rendjén, a madarak is várják már, hogy rügyezzenek a fák, nyíljanak a virágok, érjenek a gyümölcsök, hogy ismét csemegézhessenek róluk. Én már nagyon várom, hogy friss gyümölcsöt és zöldséget ehessek. Te talán nem várod, hogy fagylaltot ehessünk végre? – próbált hatni Picur Picurkára.
– Télen is lehet fagylaltot enni – okoskodott Picurka.
– Lehet, addig míg találsz az éléskamrában eltett gyümölcsöt hozzá… Friss gyümölcs nélkül a fagylalt csak hideg és íztelen jég lesz, nem beszélve arról, hogy ha meghűl a torkod és beteg leszel, akkor napokig ágyban kell majd maradnod. – próbálta Picur Picurkát belátásra bírni.
Picurka ezen olyannyira elgondolkozott, hogy abbahagyta a hóangyal készítését, leporolta magáról a hót és elszaladt. Picur tudta, hogy rátapintott Picurka gyenge pontjára, a pocakjára. Csendesen morgott még valamit az orra alatt, befejezte a hó lapátolást és bement az odújába megpihenni, felmelegedni a kályha mellett.
Valamivel később hatalmas dörömbölés ébresztette a délutáni szundításból. Picurka volt az. Hatalmas nagy kosarakkal és táskákkal tért vissza. Míg Picur szundított egyet délután, addig Picurka rengeteg tavaszváró díszt készített színes papírból és mindenféle tarka anyagból: rajzok sok-sok gyümölcsről, zöldségről, mindenféle színes virág, rügyező és virágzó fák.
– Ezekkel a díszekkel csalogatjuk elő a Tavasz tündért. Feldíszítjük az odúdat, a kertet és tartunk egy nagy mulatságot, amivel előcsalogatjuk azt a hétalvó Tündért. – lelkendezett Picurka.
– Ez nagyon jó ötlet! Küldhetnénk neki meghívót is! – mondta Picur.
– Igazad van, hisz a Télapónak is írunk minden éven levelet, miért ne írhatnánk a Tavasz tündérnek is? – helyeselt Picurka.
Azzal legalább akkora lendülettel, mint amivel Picurka elkészítette a díszeket és rárontott Picurra, feldíszítették a kertet és Picur odúját, majd megírták a meghívót a Tavasz tündérnek. A levelet kitették az ablakba és várták, hogy a Tavasz tündér megérkezzen.
Tavasz tündér a kedves szavak és a neki szánt ünnepség hallatára felébredt. Kifésülte hosszú gesztenyebarna haját, feltette a virágkoszorút a fejére, fogta a varázspálcáját és már indult is Picur és Picurka tavaszi mulatságára. Végigrepült a négyszögletű erdőn és szinte pillanatok alatt elolvadt a hó, felébredt a természet a téli álomból.
Picur és Picurka éppen a havas kertben üldögélt egy tuskó tetején, mikor megérkezett a Tündér és pillanatok alatt zöldelltek, virágoztak a fák.
– Ezt nem hiszem el! Működik, működik! Tavasz tündér felébredt! – ugrándozott örömében Picurka.
– Ezt magam sem gondoltam volna… – kételkedett a látottakban Picur.
– Köszönöm szépen, hogy felébresztettetek! Nagyon mély álomba szenderültem és Tél tündér láthatóan mindent megtett, hogy jó sokáig aludjak, szinte mindent hóval borított és teljesen becsapott ez a hideg, azt hittem, hogy még aludhatok és nem gondoltam volna, hogy már március vége van. – magyarázkodott a Tündér.
– Hagyjuk, a lényeg, hogy itt vagy és hogy ehetünk végre fagylaltot! – sürgette Picurka Picurt a tálalással.
– Hát persze, a fagylalt…, majdnem elfelejtettem, hozom máris! – mondta Picur.
Hamarosan három, fagylalttal teli pohárral tért vissza, amit mindhárman roppant gyorsan elfogyasztottak.
– Indulnom kell, még rengeteg feladatom van – szabadkozott Tavasz tündér és már repült is tovább.
Picur és Picurka lelkesen integetett neki egészen addig míg látni vélték, majd szaladgálni kezdtek a zöldellő kertben a tavaszt ünnepelve. Hát így történt, hogy a két erdei manó felébresztette a Tavasz tündért.

2017 Dunaharaszti