Dobos Viktória: A régi faragott szekrény

Az édesanyám családjában, a dédszüleitől hozzánk került szekrényről szeretnék mesélni. Nálunk ez családról, családra száll, öröklődik. Anyukám elmesélése és visszaemlékezése alapján úgy került ez a szekrény a mi családunkba, hogy az anyukám dédapja faragta a feleségének, anya dédanyjának egyik születésnapjára ajándékba. Abban tartották az edényeket, tányérokat, terítőket, abroszokat. A pultján mindig állt egy porcelánváza friss virággal és egy kerámiatál finom édességekkel a gyerekeknek és az unokáknak.
Miután meghaltak, tovább öröklődött ez a faragott szekrény a családunkban. Ez a szekrény a 19. század végén készült, szecessziós tálaló szekrény. Ahogy elmesélték, az anyaga tölgyfa, közepesen világos színű, a felső része pedig üvegezett, amin csiszolt minták vannak, az oldalán pedig faragások.Az üveg nagyon különleges, Velencében készült. Pontosabban Murano szigetén, ahol az üvegfúvók és a tükörkészítők is dolgoznak.
Dédnagymamának nagyon tetszett a szekrény, csak egy tükröt hiányolt róla, amivel még értékesebb és szebb lehetett volna. Dédnagypapa meg is rendelte Olaszországból, ahol a szekrényt díszítő üvegek is készültek. A tükrön körben rózsaminta volt, mert a vörös rózsa volt a dédnagymama kedvenc virága.
Tartozott hozzá egy szép nagy étkezőasztal is faragott lábakkal, de az sajnos elhasználódott a sok családi ebéd és vacsora során és nem lehetett már széppé varázsolni. Nagypapám sokat dolgozott rajta, próbálta újrafesteni, lakkozni, de sajnos már megette az idő vasfoga, nem lett volna nagymamám étkezőjének dísze. Ezért fájó szívvel megváltak tőle.
Nekem nem nagyon tetszik, régimódinak tartom, de tudom, hogy az anyukám nagyon kedveli, mert ő az anyukájától örökölte. Neki is azért fontos, mert ezt látta a nagyszülei és a szülei házában is, sok minden fűződik hozzá, sok történet a családjáról, ami neki egy emlék, ezért felújíttatta, becsben tartja és vigyáz rá.
Mivel anyukám nagyon félti, mi inkább dísztárgynak tekintjük, nem szeretnénk, ha elkopna vagy elhasználódna. A hagyományt követve egy csokor friss virág azonban most is mindig áll rajta, de sajnos már nem a régi vázában.
Szeretném majd követni én is ezt a hagyományt, szeretném megszeretni, de szeretném jobban megismerni a stílusát, a korát, a múltját és a történetét ennek a családi szekrénynek. Anyu elbeszélései alapján utána fogok nézni és majd, ha erről a stílusról tanulunk, eszembe fog jutni a sok hasznos információ.

2017 Budapest