Reviczki Gábor: Gombóc új otthonra lel

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsi cica, akit úgy hívtak, hogy Gombóc. Ő volt a legeslegaranyosabb kiscica a világon, hófehér, pihe-puha bundával, apró, kék szemekkel, mogyoróbarna orrocskával.
Sajnos Gombócnak nagyon szomorú élete volt, mert a gazdija nem foglalkozott vele, gyakran megetetni is elfelejtette, és sokszor egész napra magára hagyta. Magányosnak és boldogtalannak érezte magát.
Egyik nap, amikor egyedül sétált az erdő szélén, gondolt egyet, és befutott a fák közé. Nekiiramodott, és többé hátra sem nézett, csak futott, futott és futott.
Már sötétedett, amikor legelőször megállt pihenni. Először nagyon megijedt, mert mindenhol furcsa hangokat hallott, bagoly huhogott, vaddisznó röfögött, tücsök ciripelt.
Félelmében felszaladt egy fa tetejére. Egy teljes éjszakát ott töltött, mert annyira rettegett.
Már világos volt, amikor egyszer csak énekhangra lett figyelmes. Egy kisfiú, Laci sétált arra, aki nagyon meglepődött, amikor meglátta a cicát a fa tetején kuporogni. Lassan, óvatosan közeledett Gombóc felé, nagyon halkan beszélt hozzá, hívogatni kezdte. Gombóc pedig, mint akit mágnes vonz, megindult felé.
Egy pillanat alatt megszerették egymást.
Laci hazavitte a kiscicát. Otthon megkérdezte a szüleit, hogy megtarthatja-e. Persze mind a ketten beleegyeztek. Ettől fogva mindent együtt csináltak, egész nap együtt játszottak, és Laci soha nem felejtette el megetetni sem.
A legjobb barátokká váltak.

2017 Szurdokpüspöki