Ferenc Alma: Az évszakok tündérei
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer, valahol az Óperencián túl Évszakország. Ott egy szép virágos rétnek a szélén volt egy tündérfalu. A tündérfalu közepén egy nagy palota állt, abban lakott az Évszakok Királya és négy leánya, Tavasz, Nyár, Ősz és Tél. Ebben a kis faluban minden tündér nagyon szorgos volt. Erre szükség is volt, mert az országban nagyon sok volt a teendő és a munka.
A tündérek különleges varázserővel voltak felruházva. Ősszel minden fa leveléből be kellett vinniük a faleveles kamrába néhányat. Ezekből színes füzéreket fontak, hogy tavasszal újra fel lehessen öltöztetni a fákat. Télen puha hótakaróval fedték le a földeket azért, hogy a növények meg ne fázzanak. Tavasszal a virágoknak segítettek, hogy minél pompásabb szirmokat nevelhessenek. Nyáron az állatok körül szorgoskodtak, hogy segítsenek nekik felnevelni kicsinyeiket.
A tündéreket az Évszakok Királyának négy lánya vezette. Tavasz a tavasztündéreket, Nyár a nyártündéreket, Ősz az ősztündéreket, Tél pedig a téltündéreket. Mindegyikük tudott valami különlegeset. Tél és a téltündérek különleges táncokat ismertek, amivel a hófelhőket tudták segítségül hívni, mikor a nagy hidegtől meg kellett védeni az országot. Tavasz és a tavasztündérek különleges énektudásukkal előcsalogatták a virágokat és kedvet csináltak a madaraknak az énekléshez. Nyár és a nyártündérek csodálatos verseket ismertek, amiket elmondva kellemes meleg árasztott el mindent. Ősz és az ősztündérek varázslatos hangszereiken muzsikáltak, amitől beértek a gyümölcsök, és színesen pompáztak a fák.
De jaj! Egy nap a gonosz boszorkány, aki erősebb volt a négy tündérlánynál, elrabolta, és egy vulkánokkal körülvett toronyba zárta a négy tündérlányt, és a tündéreket.
Tél táncolni kezdett, amitől jégeső hullott, de a vulkánok elolvasztották a jeget. Tavasz énekelni kezdett, de a vulkánok moraja elnyomta a hangját. Nyár verseitől a vulkánok csak még több forróságot és hamut szórtak a levegőbe, és Ősz hangszereinek hangja sem tudott áthatolni a hamufelhőkön. Ezután nem esett a hó, nem nyíltak virágok, nem énekeltek a madarak, nem teremtek gyümölcsöt a fák. Minden szürke és sivár lett.
Az Évszakok Királya egyedül maradt, országa hanyatlani kezdett. Fekete ország királya meghallotta, mi történt és tüstént előhívatta négy fiát!
– Fiaim! Keressétek meg öreg barátomat, az Évszakok Királyát, és kérdezzétek meg tőle, pontosan mi történt?
A négy királyfi elindult, s mikor végig hallgatták az Évszakok Királyának történetét, nekivágtak, hogy felkutassák a lányokat és a tündéreket, és visszahozzák őket a boszorkány fogságából.
A királyfiak pajzsokkal és kardokkal felszerelve értek a boszorkány országába. Itt minden kopár volt, a vulkánok hamuja borított mindent. Mikor odaértek a boszorkány várához, már nagyon kiszáradtak. Elővették a vizüket, és ittak. Mikor elindultak felfelé a meredek lépcsőkön, rájöttek, olyan magas ez a torony, mint az ország határától a toronyig az út. Gyakran meg kellett állniuk, hogy igyanak. De jaj! Egyszer csak elfogyott a vizük. A legidősebb királyfi így szólt:
− Testvéreim! Elfogyott a vizünk. Hogyan folytathatjuk így tovább utunkat?
Tél azonban ekkor táncra perdült, és a lehulló hó, ami megolvadt a vulkánok melegétől, újra megtöltötte kulacsaikat.
Amikor tovább haladtak felfelé, egyikük megcsúszott, és majdnem leesett. Szerencsére Tavasz énekére egy sas repült oda, aki megmentette a királyfit. Ahogy mentek tovább, egyikük megbotlott, és eltörött a lába. Nyár varázsversétől azonban, amely itt már hangosabban szólt, úgy összeforrt a királyfi lába, mintha soha nem történt volna vele semmi. Ahogy mentek tovább, a legkisebb királyfi megszólalt:
− Olyan sötét van már idefenn, hogy az orromig sem látok.
Ősz muzsikája azonban segített, és színesen ragyogni kezdtek a csillagok, amik elég fényt adtak a királyfiaknak hogy felérjenek a boszorkány lakhelyéhez. A boszorkány éppen aludt, és olyan hangosan horkolt, hogy beleremegett az egész vidék. Csendesen odalopództak a boszorkányhoz és levágták a fejét, majd beledobták a legnagyobb vulkánba. Kiszabadították a négy lányt és tündéreiket.
Elindultak hazafelé. Mikor hazaértek, a tündéreknek nagyon sok dolguk volt, mert helyre kellett hozni az országukat, amit a boszorkány majdnem teljesen elpusztított. Ám a virágok újra előbújtak, a fák újra gyümölcsöt teremtek, a madarak újra énekelni kezdtek.
Mikor újra rend lett a két országban, hetedhét országra szóló lakodalmat csaptak. Évszakok Királyának négy lánya boldogan ment hozzá a négy királyfihoz.
Itt a vége, fuss el véle! Aki nem hiszi, járjon utána!
2017 Mezőszemere