Hadnagy Valéria: Lilike iskolába megy

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Lilikének nem volt gond az iskolakezdéssel. Mivel már óvodásként tudott írni, olvasni, sőt számolni is, amit nagy és okos bátyja tanított neki. Nagyon szerette a verseket és a meséket is, még versmondó versenyekre is járt. A legnagyobb nehézséget nem a tanulás okozta, hanem a diáktársai. Lilike erősebb testalkatú kislány volt a többieknél, így elég sok gúnyolódásnak volt kitéve. A testnevelés óra volt a legrémesebb, attól szinte rettegett. Lilike nem volt túl magas sem, szinte mindig a tornasor végén állt. Nehezebben futott, mint a többiek, pedig ő nagyon igyekezett. Dobni is csak kicsit tudott és távolugrásban sem remekelt. Sokszor ment sírva haza a szüleihez, hogy megint bántották. Szülei vigasztalták, hogy ne is foglalkozzon velük, mert nekik akkor is a szemük fénye és a legszebb a világon! A kislány ilyenkor mindig nagyon megnyugodott és másnap újult erővel ment iskolába. Az első osztály és az alsó tagozatos évek szinte csak úgy elreppentek. Felsős lett, cseperedett, de az alakja csak nem változott. Már gyermekként megpróbált sok mindent annak érdekében, hogy lefogyjon, de sajnos szinte minden diéta kudarcba fulladt. Pedig igyekezett sokat mozogni, tornázni, biciklizni, de a kilók makacsul rajta maradtak. Voltak jobb és voltak rosszabb napjai az iskolában, mint mindenkinek, de igazán akkor volt boldog a kislány, ha úgy telt el egy nap, hogy nem csúfolták. A versmondást és a mesemondást az évek során nem hagyta el, sőt amikor csak tehette járt továbbra is versenyekre. Ötödik osztályban kapott egy csodálatos lehetőséget. Az iskolában továbbjutott a házi versenyen, így mehetett a megyei versenyre is, két iskolatársával együtt. A verset imádta, nagyon hamar meg is tanulta, pedig elég hosszú volt. Amikor csak lehetett ezt mondogatta magában. Két iskolatársa egészen más verset kapott. Sajnos nem is szerették úgy, mint Lilike az ő versét. Az egyik társa elpanaszolta a tanárnéninek, hogy ő bizony nem tudja megtanulni a verset. Mikor Lilike másnap ment iskolába, a tanító néni azt mondta neki, hogy egy másik verset kap, mert változás történt. Nagyon elkeseredett szegény. Elég kevés idő volt hátra a megyei versenyig, úgy érezte, hogy képtelenség megtanulni ennyi idő alatt egy ilyen bonyolult verset. Szinte minden idejét a verstanulásra fordította, kitartóan próbálta a fejébe erőltetni, de igencsak nehezen ment. Sok időt töltött a nagymamájánál, mivel szülei sokat dolgoztak, így gyakran a mamija tanult vele. Nagyi elolvasta a verset. Bizony belátta ő is, hogy ezt nem lesz könnyű elszavalni. Azonban ezt unokájának nem mondta el, hanem megpróbálta biztatni. A vers egy kisdiákról szólt, akinek gondjai voltak az iskolában. Mivel nagyi tudta, hogy Lilikét sokszor bántják az isiben, így azt tanácsolta, hogy próbálja meg beleélni magát a főszereplő helyzetébe. Rohamosan közeledett a versmondó verseny. Lilike egyre jobban és szebben szavalta a versét. Nagyi is meglepődött, mikor egy nap Lilike már elejétől a végéig segítség nélkül, hibátlanul felmondta. Az iskolában is szépen el tudta mondani, így kétség nem volt, hogy részt vehet a versenyen. A nagy napon nagyon izgatott volt. Szülei, testvére és nagymamája nagyon sok sikert kívántak neki és azt mondták, ők őszintén hisznek benne. A verseny elkezdődött. A diákok sorra mondták a verseket. Volt olyan, aki ügyes volt, akadt, aki kevésbé. Lilike következett, felállt a színpadra, szíve a torkában dobogott. A fények cikáztak előtte, hirtelen úgy érezte, hogy az egész verset elfelejtette. Majd a színfalak mögül tanárnénije tekintetét csípte el, aki a fejével ösztönzőleg bólintott és mosolygott Lilikére. Ez sok erőt adott Lilikének. A lány szépen, hangsúlyosan, ahol kellett vidáman, ahol kellett szomorkásan szavalta el a versét. A végén nagy taps fogadta és mindenki elégedett volt Lilike szavalásával. A kislány boldogan ment le a színpadról. Érezte, hogy nagyon ügyes volt. Az eredményhirdetésre várni kellett pár órát. Lilike a tanító néni mellé ült, amíg vártak és nem hagyta nyugodni egy fontos kérdés. –mégpedig az, hogy a tanárnéni miért adta neki ezt a bonyolult és nehéz verset. A tanító néni azt válaszolta, hogy ő egy nagyon értelmes és okos kislány, így tudta, hogy neki van a legtöbb tehetsége arra, hogy ilyen rövid időn belül egy ilyen verset megtanuljon. Hitt benne, mert tudta, hogy sokra viszi még és büszke rá, mert nem adta fel. Lilike erre aztán igazán nem számított. Igazából azt hitte, hogy a tanárnéni nem szereti őt és ezért tette. Azonban az igazi ok Lilikét óriási önbizalommal töltötte el és nagyon boldog volt. Az eredményhirdetés következett, ahol Lilike nagyon izgult. Összetette a két kezét, behunyta két szemét és magában ezt mondta: – Én édes Istenkém, bárcsak én nyerném a versenyt! Köszönöm Istenem! A zsűri elmondta, hogy nagyon szoros volt a verseny és nehéz volt a döntést meghozni, de végül megszületett az eredmény. Először azt mondták, hogy melyik iskolába jár a nyertes. Ez nem volt más, mint Lilike iskolája, majd az osztályt említették, ami éppen Lilike osztálya volt. Hárman indultak az iskolából és ketten Lilike osztályából. Lilike szíve majd kiugrott. Vagy ő nyert, vagy az osztálytársa, ez nem kétséges. A zsűri elnöke kihirdette a nyertest, aki nem volt más, mint Lilike. Óriási tapsot kapott. A kislány hirtelen azt sem tudta mi történik, átvette az oklevelet és a nyereményét, majd egy érdekes, varázslatos érzés ejtette rabul. Mindenki gratulált neki, kezet fogott vele, puszikat kapott. Fel sem tudta fogni, hogy mi történik vele. Csak mosolygott és azt mondogatta köszönöm, köszönöm. Nagyon nagy hálát érzett a szívében, hogy azok után, amin keresztül ment, végül megkapta jól megérdemelt jutalmát. A családja is nagyon büszke volt rá, szerényen ugyan, de megünnepelték a győzelmét. A következő évet Lilike nagy reményekkel kezdte. A nyári szünetben sokat sportolt és igyekezett egészségesen étkezni, így sikeresen megszabadult pár kilótól. Elfogadta, hogy ő sosem lesz egy nádszálkisasszony, mint néhány lány, de azt megfogadta, hogy ettől függetlenül boldog lesz. Egészen megszerette az iskolát, még a testnevelés órát is. Lilike sokat tanult eddigi diákévei alatt, de főleg azt, hogy ha kitűz maga elé egy célt, azt végig is tudja vinni. Az álmaiért harcolnia kell és soha nem szabad, semmilyen körülmények között sem feladni, bármilyen akadályba is ütközik!

2017 Bakonynána