Kardos Anna: Az óra

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

A mi családunknak van egy órája, ami 100 éves. Zöld, és nagyon szép. Kovács József órás-, ékszerész-, látszerész mester készítette Pesterzsébeten, 1917-ben. Álló óra, kb. 20 centi magas. A dédnagymamám ezt a konyha pulton használta, mindig ezen nézték az időt.
Régen minden családnak csak egy órája volt, mert olyan sokba került egy ilyen szerkezet. Van jó sok fogaskereke, és fel lehet húzni, van órakulcs hozzá. Mutatja az órát, a másodpercet és azt, hogy délelőtt van vagy délután. Már egy kicsit el van kopva, dehát 100 éves és használva volt. A dédnagymamám konyhás szekrényén találtuk régen.
A nagypapám mesélte: Egyszer egy karácsonyon nagyon hideg volt. Minden ember várta a karácsonyt. Olyan este tíz körül kopogtattak minden ajtón és egy ilyen óra állt az ajtók előtt, nagyon örültek neki bevitték a házba és kirakták valahova. Úgy éjfél körül az óra elkezdett világítani, aztán kirepült belőle egy tündér. Azt mondta a tündér, hogy mindenki kivánhat 3-at. Senki nem hitt neki, csúfolták, bántották, nem hittek neki. De egy kisfiú, akinek a családja nagyon szegény volt, szegényebbek voltak mint a templom egere, ők hittek neki.
Mondta a tündér: hármat számolok és kivánjatok, amennyit gondoltok. A család tanakodott mit is kivánhatna: van házuk, van szép, egészséges gyerekük mi kell még? A tündér számolt:1,2,3…

A család ezt kívánta: Minden embernek legyen jó karácsonya; legyen minden embernek mit ennie; Szenteste legyen mindenki a szeretteivel; ma senki ne vesszen össze családjával, barátjával; és a tündér is hadd kivánjon egyet!
A tündér azt kérdezte: – Magatoknak nem kívántok semmit?
– Nem – mondta a család.
– Miért? – kérdezte a tündér.
– Mert nekünk megvan mindenünk!
Mivel a család ilyen nagylelkű volt, a tündér adott nekik: pénzt mégpedig annyit, hogy ők lettek a legazdagabbak a faluban, szép új házat, játékokat a gyerekeknek és minden éjjel kivánhattak egyet. A család volt a világon a legboldogabb. A többi ember semmit nem kivánhatott. A tündér viszament az órába, és lefeküdtek aludni. Másnap reggelre tele volt a ház pénzzel, játékokkal és ott volt egy kis kutyus is, aminek a gyerekek nagyon örültek. Boldogan éltek amíg meg nem haltak. Így mesélte a nagypapám.

2017 Budapest

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.