Simon Arnold Hunor: A mókus és a toboz

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy mókus, akit úgy hívtak, hogy Roki. Egy napon Roki elindult ennivalót keresni.
Ment-mendegélt, erdőn, mezőn keresztül, amíg talált sok-sok mogyorót. Azonban ezzel nem lakott jól, és tovább keresgélt. Ahogy bandukolt, talált egy furcsa kinézetű dolgot. Nem tudta eldönteni, hogy ennivaló-e vagy sem. Az alakja egy kaktuszra hasonlított, de a színe sötétbarna volt. Nézegette, forgatgatta, szaglászta, de nem tudott rájönni, hogy mi is az. Úgy döntött, hogy megkóstolja. Nagyon ízletesnek találta, így keresett még egy párat. Összegyűjtötte egy fa tövébe, és mind megette, kivéve egyet. Az annyira megtetszett neki, hogy úgy döntött, nem eszi meg. Valami különös volt benne, más volt, mint a többi.
Roki nézegette, és ekkor megszólalt a kis lény:
– Kérlek, ne egyél meg!
Roki nagyon meglepődött, de bátor volt és megkérdezte:
– Mi a neved, te kis furcsaság?
– Nincs nevem! – felelte.
Ekkor Roki eldöntötte, hogy ad egy nevet, és a legtalálóbb a Tobozka volt. Tobozkának is tetszett a név, és már meg is barátkoztak. Roki elhatározta, hogy hazaviszi Tobozkát, és barátjának fogadja. Így ő sem lesz magányos.
Ettől fogva Roki mókus és Tobozka, a kis toboz, barátságban élték életüket. Roki mókus, ha a tobozt megette volna, talán az én mesém is tovább tartott volna.

2017 Maksa (Románia)