Ursinyi Dorottya: Kincskeresés

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Volt egyszer egy nyúl, akit Dodónak hívtak. Az ükanyja elárulta neki, hogy az erdő közepén, a legmagasabb fa tetején, a két ága között van egy kis ház, ott él a legidősebb manó.
– Ez a manó mondta nekem, hogy van valahol egy hely, ahol kincs van. Csak sajnos nem emlékszem rá, hogy hol.
– Majd én megkeresem azt a manót! – mondta Dodó nyuszi.
Szólt a két legjobb barátjának,az ürgének és a pocoknak,majd elmesélte mit mesélt az ükanyja az elrejtett kincsről.
– Gyertek velem! – kérte őket.
– Jól van, veled tartunk!
Igen ám! De Sunyi, a ravasz róka kihallgatta őket. Az ürge neszt hallott. Meglátta Sunyit. Halkan odasúgta a többieknek: – Tudok egy rövidebb utat. Menjünk arra, így Sunyit is át tudjuk verni, aki itt fülel és hallott mindent. Ez az ötlet tetszett a többieknek. Bepakoltak a zsákjukba. Vittek enni- és innivalót, lámpát, nagyítót. Elindultak. Mentek, mendegéltek. Egy szederbokorhoz értek. Amikor ezt Sunyi meglátta, elkezdett falni. Amíg ő evett, a három jóbarát ott hagyta. Sunyi úgy teleette magát, hogy elaludt. Még egy kicsit mentek és egy málnabokorhoz értek. Tettek a zsákjukba, gondolták, hogy a manónak elviszik ajándékba. Útközben egy létrát találtak. – Ez még jó lesz valamire! – mondta Dodó. Megérkeztek a fához.
–Támasszuk a fához a létrát! – javasolta a pocok. Először Dodó, majd az ürge, aztán a pocok mászott fel. A házikóban nem látták a manó. Egyszer csak egy nagy könyvkupac mögül megszólalt egy dörmögő hang: – Ki van itt? Mi van itt? Mit akartok?
– Jó napot! Mi vagyunk a három barát. A kincsről szeretnék kérdezni, amiről az ükanyám mesélt – mondta Dodó.
– Innen elég messze van egy szivárványbokor. Ebbe egyszer beleért a szivárvány, ettől lett ilyen különleges. Ez alatt van egy barna ládika. Abban van a kincs, egy kristály. Ha ezt a kristályt a bokor melletti fához érintitek, akkor az kettényílik, és ott egy csomó aranypénzt találtok. A manó adott egy térképet is. A barátok átadták az ajándékukat. Elindultak a térkép szerint. De jaj! Kiderült, hogy Dodó fordítva tartotta a térképet. Megfordították, és elindultak a helyes úton. Eközben a róka felébredt, és hirtelen azt sem tudta hol van. A három barát megtalálta a szivárványbokrot. A kristály hozzáérintették a fához, ami kettényílt. Hát, ott nem volt semmi. Szomorúak lettek.
– Nem baj! Ez egy igazi nagy kaland volt! Megölelték egymást és hazamentek. Otthon Dodó meghívta a barátait egy teára. Ha nem teáztak volna, az én mesém is tovább tartott volna!

2017 Nemesvámos