Kristóf Luca: Buborék iskolába megy

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

A Fénylő-tengeren túl, ott, ahol bálnák vidáman úszkálnak, ott élt a családjával Buborék, a kis bálnácska. Egész nap csak játszott, fröcskölt és lubickolt.
Egy nap így szólt az apukája:
– No fiam, Buborék! Eljött az idő, holnaptól iskolába kell menned.
– Mit kell ott csinálni? Játszani, vagy aludni?
– Majd meglátod. Holnap minden kiderül.
Másnap izgatottan indult a Mélytengeri Bálnaiskolába. Buborék egy–két óra után, nagyon unalmasnak találta az egészet. Nem figyelt, inkább csak rosszalkodott. Bálna tanító néni leszidta és kiküldte az osztályból.
Buborék szomorúan úszkált, már bánta tettét. Egyre messzebb került az iskolától. Egyszercsak megszólította Zsiga, a vízicsiga:
– Hát te mit csinálsz errefelé? Nem az iskolában kellene lenned?
– De. De a tanító néni kizavart, én pedig bánatomban egyre beljebb és beljebb úsztam. Most azt sem tudom, hogy kerülök vissza.
– Visszavezetlek, én tudom, hogy merre van az iskola. Tudod mit? Én is tanuló leszek! Már régóta be akartam iratkozni.
Együtt visszaúsztak az iskolába. Addigra már Bálna tanító néni mindenhol kereste Buborékot. Nagyon megörült, amikor meglátta a kis csintalant.
Zsiga, a vízicsiga és Buborék egymás mellé ültek. Matematika órán számolgattak kagylókat, de szegény Buborék nehezen boldogult a feladattal. Amikor pedig a hármas számot kellett írni, na az bizony mindig fordítva sikeredett. Zsiga adott egy sablont, ami segítségével könnyebben le tudta írni ezt a számot. Sokat gyakorolta, és egyszer csak sablon nélkül is sikeredett. Rájött, hogy sok gyakorlással, kitartással minden sikerülhet.
Ezentúl boldogan ment a Mélytengeri Bálnaiskolába, hisz reggelente ott várta barátja Zsiga, a kis vízicsiga.
Az első osztályt kitűnő eredménnyel végezte el. A szülei nagyon büszkék voltak rá.
Még talán most is ott él, a Fénylő-tengeren is túl, Buborék, a kis bálnácska.

2017 Márkó