Salamon Kitti: Bolyka, Csomor és Dózsa a Furfangos erdőben

Hol volt, hol nem volt, a Szivárványos dombokon is túl, volt egy hely, amit Furfangos erdőnek neveztek. Sok-sok éve már, hogy az ösvényeit egy hóbortos manó összegubancolta, így hát, aki bement oda, nem egyhamar lelt rá a kiútra. Egy idő után mindenki nagy ívben elkerülte és senki sem járt már arrafelé. Bolykát, Csomort és Dózsát, a három szorgos komát azonban rendkívül bosszantotta, hogy mindig kerülővel kell menniük a dolgukra. Elhatározták, hogy kibogozzák az ösvényeket és megjavítják azt a tekervényes helyet, hogy ott többé senki se tévedjen el.
A komák sokáig bolyongtak a nyakatekert utakon jobbra is meg balra, míg végül a hetvenhetedik fánál megálltak, hogy egy kicsit szusszanjanak. Egészen odáig azt hitték, hogy egyedül vannak, ott aztán nagyot néztek, ugyanis valaki megszólította őket. Nemsokára kiderült, hogy egy oroszlánmajmocska volt az, akinek az erdő hetvenhetedik fája volt az otthona. A fura kis figura teljesítette az arra járók kívánságait, így hát csak arra volt kíváncsi, hogy mi a három koma óhaja-sóhaja. Bolyka, Csomor és Dózsa sok mindenre fel volt készülve, de erre egyikük sem számított. Hosszas tanácskozás után, végül eldöntötték, hogy puha ágyat, gyömbérsört és sok-sok pillecukrot kérnek. Alig akartak hinni a szemüknek, amikor egy pillanat alatt minden ott termett előttük. Ennek örömére csaptak egy kis mulatságot, ami olyan jól sikerült, hogy ott töltötték az éjszakát.
Amikor másnap felnyújtózkodtak a napsugarak az égre, a komák folytatták a barangolást. Egészen addig mentek-mendegéltek, amíg az erdő közepéhez nem értek. Ott egy örökéletű varázsfa állt, ami mézédes csillagalmával kínálta őket. Mivel már nem is emlékeztek rá, hogy mikor ettek utoljára, elfogadták az elemózsiát és gyorsan be is falták. Akkor aztán furcsa dolog történt, ugyanis hirtelen mind a hárman elszundítottak. Mire magukhoz tértek három ecsetfülű disznó énekelt nekik a fa tövében. Bolyka, Csomor és Dózsa sehogy sem tudta kitalálni, hogy álom volt-e vagy valóság, amit ott láttak-hallottak. Ám egy idő után már nem is számított, ugyanis a nóta annyira tetszett nekik, hogy ők is rázendítettek. Hirtelen ott termett az oroszlánmajmocska is a puha ággyal, a gyömbérsörrel és a sok-sok pillecukorral együtt. Ennek örömére ismét csaptak egy kis tivornyát, ami olyan jól sikerült, hogy a három koma ott töltötte az éjszakát.
Amikor másnap a napsugarak csiklandozni kezdték a hasuk közepét, ismét felkerekedtek, hogy folytassák a menetet a cseles útvesztőben. Akkor már biztosak voltak benne, hogy nem tud meglepetést okozni nekik ott senki és semmi. Azért kicsit mégiscsak csodálkoztak, amikor összetalálkoztak egy koromfekete szőrpamaccsal, amiről nem tudták eldönteni, hogy mi lehet az. Bolyka denevérnek, Csomor viszont repülő kutyának látta. Dózsa meg olyan vaksi volt, hogy az ő véleményére nem is voltak kíváncsiak. Nemsokára észrevették, hogy a fura szerzetből egy tucatnyi van, akik egyre csak egy csodabogyó bokorra mutogattak. Kiderült, hogy aki ott kérdez valamit, arra válaszolnak. A három koma kérdése az volt, hogy merre van a kifelé vezető út. Mielőtt a szőrpamacsok megmutatták volna, táncra perdültek. Bolykának, Csomornak és Dózsának annyira tetszett a mozgásforma, hogy ők is bekapcsolódtak. Hirtelen ott termett az oroszlánmajmocska is a puha ággyal, a gyömbérsörrel és a sok-sok pillecukorral együtt. Nemsokára a három ecsetfülű disznó is megjelent, akik azon nyomban énekelni kezdtek. Ennek örömére megint csaptak egy kis banzájt, ami olyan jól sikerült, hogy a három koma ott töltötte az éjszakát.
Amikor felébredtek, tátva maradt a szájuk, ugyanis pont ott találták magukat, ahonnan három nappal azelőtt elindultak. Bolyka, Csomor és Dózsa akkor jött rá, hogy elfelejtették kibogozni az utakat, pedig azért indultak. Ám, végül mind a hárman egyetértettek abban, hogy ez nem is baj, mert a Furfangos erdő úgy jó, ahogy van. A komák, azóta is kerülővel mennek a dolgukra, de amikor egy arasznyinál több idejük van, akkor visszatérnek a tekervényes helyre, hogy dorbézoljanak egyet.

2017 Siklós