Szász Réka Lili: A Törpe-kaland

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Takai Maya illusztrációja

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis mező a Meseerdő szélén. Itt lakott a két jó barát, Kitti és Alex, a két tündérgyerek. Kicsit rakoncátlan, huncut gyerekek voltak. Amikor rossz fát tettek a tűzre, szüleik az öreg és csúnya Törpe bácsival ijesztgették őket, hogy elviszi és bezárja őket a mohatetős faodú házába. Senki nem mert a nagy tölgyfa közelébe menni, mert tartottak az öreg Törpétől. Napjait az odvas fában töltötte, csak éjjelente merészkedett ki, amikor már a tündérek is megvetették virágkehely ágyukat. Kitti és Alex tündériskolába jártak napközben. Az iskolai tanórákat gyakran a nagy erdőben tartották, s megtanulták hogy az erdő melyik részére szabad menniük és melyikre nem, kitől kell óvakodniuk, melyek a biztonságos ösvények. A tiltott területek egyike volt a nagy tölgyfa is, ahol az öreg Törpe lakott. Senki nem ismerte őt igazán, a felnőtt tündérek is tartottak tőle, a gyerekek pedig féltek.
Egyik reggel Alex korán ébredt, a harmat fel sem száradt a virágok leveleiről. Ilyenkor még a tündérek nem mertek repülni, nehogy egy harmatcsepp a szárnyukra essen, mert az balesetveszélyes. Repülés helyett inkább sétált a margaréta mezőre, Kittiék házához.
– Hahó, Kitti! Ébren vagy már? – zörgette a csészelevél ablakot Alex. – Gyere, menjünk el a nagy tölgyhöz! Hátha meglátjuk az Öreget!
– Felébresztettél! – szólt ki Kitti – nem akarok odamenni, félek! Egyébként is a szüleink megtiltották!
– Milyen félős vagy! Kitti, a kis nyuszi! De nem baj, majd megyek egyedül.
– Várj! – kiáltott Kitti – azonnal elkészülök, én is veled megyek.
Együtt indultak útnak az erdőbe. Izgatottak voltak és annyira belemerültek a futkosásba, repülős-fogócskába, hogy észre sem vették, hogy az egyik ösvényről rossz irányba fordultak. A két kis tündér eltévedt. Mire észbe kaptak már késő volt. Sehol nem találták a helyes irányt, hiába keresték egész nap. Élkeseredésükben azt is elfelejtették amit Kankalin tanító néni mondogatott minden óra elején az iskolában: – Sose feledjétek gyerekek, csak úgy mehettek a tisztásra ha alaposan körbenéztek, hiszen bármikor előtűnhet egy ragadozó madár!
Hirtelen a magasból egy madár árnyékát vették észre. A tündérek minden erejüket összeszedve próbáltak minél hamarabb visszarepülni az erdőbe. Menedéket kerestek az ágak között, ahol már senki nem érheti el őket. A veszély elmúlt, de lassan rájuk esteledett. Óvatosan leereszkedtek a földre. Kitti ekkor vette észre, hogy Alex megsérült. Az egyik ág megsebezte a szárnyát. Éhesek voltak, és nagyon fáradtak. Egy mohás fa törzse mellé húzódtak, mert nagyon fáztak. Pityeregve hajtották álomba fejüket. Éjféltájban ágrecsegésre, levélzörgésre riadtak fel, valaki közeledett feléjük. Az öreg törpe volt az, aki gombát és gyógyfüveket gyűjtött. A két kis tündér szólni sem mert a félelemtől. Az Öreg megfogta nagy erős kezeivel őket és otthonába vitte a gyerekeket.

Varga Kornél illusztrációja bekerül a mesekönyvbe

– Ne féljetek! Nem bántalak titeket! Segítek nektek – mondta.
– Miért akarsz segíteni nekünk? Te elviszed a rossz gyerekeket és bezárod őket… mi is rosszak voltunk. Engedély nélkül jöttünk az erdőbe.
A Törpe elkezdett nevetni. – Én senkit nem bántok. De az igaz, hogy nem lenne szabad itt lennetek. Úgy látom megsérült a szárnyad – szólt Alexhez – hozok gyógyfüveket, hogy meggyógyulj. Egyetek, igyatok, és pihenjetek le. Reggel majd útnak indultok. A kis tündérek elaludtak.
– Törpe bácsi, miért ijesztgettek veled a felnőttek, ha te nem is vagy gonosz? – kérdezte Kitti másnap reggel.
– Tudjátok gyerekek, nem voltam mindig ilyen zárkózott. Mindig egyedül éltem. Pár száz évvel ezelőtt még meglátogattak a tündérek, de szépen lassan elfeledkeztek rólam… Na gyertek, megmutatom hogy merre találtok vissza a virágos mezőre a szüleitekhez.
Kitti és Alex elindultak az ösvényen hazafelé. Visszanéztek Törpe bácsira, és visszakiáltottak: – A szünetben meglátogatunk! Hamarosan meglátták az ismerős bokrokat, virágokat.
– Hú, mit kapunk mi otthon ezért… – vakarta fejét Alex menet közben.
– Amint letelik a büntetésünk újra eljövünk ide jó? – és összekacsintottak. Otthon mindent elmeséltek, hogy mi történt velük. A nyári szünetben meglátogatták Törpe bácsit, és onnantól kezdve soha többé nem hagyták őt magára.

2017 Tard