Szabóky Bence: A vadonjáró testvérek

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Szabóky Bence rajza

Egyszer történt, hogy négy testvér: Árpád, Vili, Attila és Bende, az erdőben a nyilazást gyakorolták. Hirtelen rájuk támadt egy kapucnis ember, és el akarta venni íjaikat és nyilaikat. Célba vették és mindegyikük egy-egy nyilat lőtt felé. Az idegen egy kézmozdulattal kitérítette az útból az összes nyilat és elfutott. Attila és Árpád utána szaladtak, majd Vili és Bende is a nyomába eredt. Már majdnem elkapták, mikor az ember magára húzta kapucniját és eltűnt.
– Hol van? – kérdezte Bende.
– Eltűnt – mondta bánatosan Árpád – pedig majdnem elkaptuk.
– Akkor keressük meg! – jelentette ki Attila.
– Jó ötlet – egyezett bele Vili – menjünk haza és fegyverezzük fel magunkat!
Mindenki egyetértően bólintott, majd elindultak hazafelé. Otthon szembesültek azzal a ténnyel, hogy betörtek hozzájuk. Vili, a legkisebb, sírva fakadt, de aztán összeszedte magát, és ő is bement a házba.
– Mindent elvittek – mondta Attila –, de szerencsére eldugtam a fegyvereket!
– De hol vannak?
– A padláson, a ládában.
– Én oda nem megyek fel! – jelentette ki Vili sírós hangon.
– Ugyan! Nem kell félned. Majd megyek utolsónak, így tudunk vigyázni rád – mondta Bende jószándékúan.
Fent a padláson megtalálták a ládát és felnyitották: 4 kard, 4 pajzs, 4 háló, 8 tőr és pénz hevertek benne. Kivettek mindent és elindultak a piacra. Mindenki vett magának egy lovat, olyat, amilyen neki tetszett: Árpád egy fehéret, Attila egy sötét barnát, Vili egy kisméretű foltosat és Bende egy feketét. Azután elindultak.
– Menjünk az erdő felé! – mondta határozottan Bende.
Mikor elértek az első erdőbe, egy fura hangot hallottak. Vili annyira megijedt, hogy leesett a lóról. A többiek jót nevettek rajta, de segítettek neki visszaülni. Tovább mentek, és meghallották, hogy valakik beszélgetnek. Egyre erősödött a hang, de mire odaértek hűlt helyüket találták.
Elkezdett cseperegni az eső. Vili felhúzta kapucniját….. és hirtelen eltűnt. Senki nem értette hová lett. Mindenki leszállt a lóról és keresni kezdték.
– Vili, Vili, Vili, Vili, Vili, Vili, hol vagy? – kiabálták a többiek.
– Itt vagyok – szólalt meg egy hang a hátuk mögött. – Mi baj van?
– Vili? Mi történt? Nem látunk Téged – kiabált egyre kétségbeesettebben Bende.
– De hát itt vagyok! – mondta Vili – Hogyhogy nem láttok? Hiszen csak felvettem a kapucnit, hogy védjen az esővel szemben.
– Varázserő lenne a kapucnidban? – kérdezték a többiek – De hát hogyan? Miért?
Csak úgy záporoztak a kérdések. Végül Bende tért észhez először:
– Vili vedd le a kapucnit, lássuk mi történik.
– Én sem tudom igazán, hogy miért van a kapucnimnak varázsereje – motyogta Vili, s le is kapta a fejéről azon nyomban.
– Majd később kiderítjük. Most a kapucnis ember a fontos! – mondta Bende
Mentek tovább és elértek egy még nagyobb erdőhöz. Most is hallották a hangokat. Mindenki leszállt a lováról és tanácskozni kezdtek. Arra jutottak, hogy Vili vegye föl újra a kapucniját és lesse meg, hogy ki beszélget, és honnan jönnek a hangok.
Így is lett. Vili láthatatlanul odalopódzott egy vaskos fa mögé. Kikukucskált, és megpillantotta a kapucnis embert, aki egy másik alakkal egyezkedett. Kihallgatta őket, és megtudta, hogy az ő szeretett falujukat akarják elpusztítani.
Szaladt vissza a többiekhez, hogy elújságolja a hallottakat. Meg akarták állítani őket, de nem tudták hogyan. Vilinek támadt egy remek ötlete:
– Mi lenne, ha kipróbálnátok a ti kapucnijaitokat is? Hátha a tiétek is varázserővel bír.
Fölvették a kapucnikat, és láss csodát, hirtelen mindenki láthatatlanná vált.
– Ez hihetetlen! – ámuldoztak mindannyian.
– Így már móresre tudjuk őket tanítani! Hajrá! Kapjuk el mindkettőt!
Bekerítették a gazfickókat és rájuk dobták hálóikat. Jó szorosan megkötözték őket, így hiába próbálkoztak a láthatatlanná tévő kapucnikkal, semmire sem mentek vele.
Bírák elé állították őket, ahol megkapták méltó büntetésüket.
A testvérek még ma is élnek a vadonban ahol kapucnijukat arra használják, hogy megállítsák a gonoszt.

2017 Budaörs