Aranyeszű tollforgatók a Kada Suliból: Berci, Réka, Kuci, Anna, Máté, Niki, Krisztián, Alex: Barátság a bolygón
Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017
Egyszer volt, hol nem volt, még Budapesten is túl, még a Tejúton is túl, sőt az óriás, kocka alakú, mosolygós Napon is túl, volt egyszer egy idős, gazdag ember. Ez a nagy pocakos, jóságos ember a gonoszok ellensége volt. Barátságát mindenki nagyra tartotta. Nagyon szerette a csokoládét, ennek ellenére mindig megkínált belőle mindenkit. Ez a cselekedete messze földön híressé tette. A faluban ezért Csoki apónak szólították.
Egy forró nyári napon, amikor a kocka alakú nap a legforróbban tűzött, a pocakos Csoki apó szomorúan vette észre, hogy a csokijai olvadásnak indultak. Nem volt mit tenni, elhatározta, hogy keres nekik egy hűvösebb helyet. Egyedül azonban nem bírta el a sok édességet, ezért, megkérte az álarcos űrlény barátját, hogy segítsen elcipelni azt a sok csokit arra a bizonyos hűvösebb helyre. Szerencsére az űrhajóba befért az összes finom, kissé olvadt csoki.
Már egy napja utaztak az űrben. Sokféle bolygót és meteoritot láttak, amikor elhatározták, hogy megpihennek.
Egyszer csak hirtelen egy virággal borított, barátságosnak tűnő, fényes égitestet pillantottak meg, ami a világ összes színében pompázott.
Érezték, hogy itt kell leszállniuk. A bolygó közepén lévő aprócska tenger mellett landoltak.
Amint kiszálltak az űrhajóból, rögtön észrevették a vízben pancsoló, gonosznak tűnő, tíz lábú polipot. Sárga bőrén rikítottak a kék és lila foltok.
Félve szólították meg a virágos bolygó furcsa lakóját!
– Kedves Polip Úr! Meg tudná mondani nekünk, hogy pontosan hol is járunk?
– Ez a Barátág bolygó. Itt mindenki barátságos, csak én nem! Úgyhogy meneküljetek!
Csoki apó és az álarcos űrlény azonban nem ijedt meg a poliptól, mert érezték, hogy a szíve mélyén ő is barátságos és kedves lény.
Az apó rögtön visszaszaladt az űrhajóhoz, és kutatni kezdett. Nemsokára meg is találta a legkülönlegesebb csokiját. A fehér színű, mogyorós, epres ízesítésű, kerek barátság csokit. Érezte és tudta, hogy ezzel segíthet a polipon.
Sietős léptekkel ment vissza a tóhoz, amikor útját állta egy szegény marslakó. Szakadt pólót viselt zöld és kék testén. Kedvesnek és barátságosnak tűnt. Hosszú füle kikandikált lyukas sapkája alól.
Csoki apó rögtön tudta mit kell tennie, visszaszaladt az űrhajóhoz és újra kutatni kezdett. A ládák mélyéről elő is húzta arany fényű, háromszög alakú, citrom ízű gazdagító csokiját. Amint a marslakó megízlelte az édességet, azon nyomban gazdagság öntötte el a lelkét. Érezte a rengeteg szeretetet, amit családjától és barátaitól kapott, érezte, hogy ez is egy gazdagság.
Már indult is vissza, amikor egy rózsaszínű űrkutya nyüszítésére lett figyelmes. Csoki apó a szemébe nézett, és már tudta is, mi a baj. A kutyus szomorúnak tűnt. Az apó egy újabb csokit varázsolt elő az űrhajóból. A szivárványszínű, nagyon édes minden ízű vidámság csokit. A kutyus éppen csak megnyalta, és már érezte is hatását. A szomorúság nyomtalanul eltűnt, hiszen érezte, hogy egészséges, vannak barátai, így hát nincs is miért szomorkodnia.
Már majdnem visszaért a poliphoz, amikor két gondterhelt lila tigris állította meg. Elmesélték Csoki apónak , hogy nagyon szeretnének olyan színűek lenni, mint az összes igazi tigris, azaz sárga, fekete. Az apó már hozta is a sárga-fekete tigris alakú színváltós csokit, így ez a probléma is megoldódott.
Már csak két dolga maradt az apónak. Visszaérni végre az űrlényhez, és barátságossá tenni a polipot, valamint hűvös biztonságba tudni a csokikat.
A vízhez érve látta, hogy az űrlény barátja és a polip jókat beszélgetnek, kacagnak. Nem is volt benne biztos, hogy szüksége van-e a polipnak a csoda csokira, de azért odanyújtotta neki, és a polip boldogan el is vette.
A 10 lábú foltos állat abban a pillanatban kedvesen mosolygott, és barátságosan lábat nyújtott új barátainak, és „kezet fogott” velük.
– Kedves Polip! Itt a te bolygódon nagyon kellemes, hűvös az idő, pont ideális a csokijaimnak. Bárcsak ebből a hűvösből vihetnék kicsit az én bolygómra! – mondta Csoki apó.
– Mi sem könnyebb ennél. Itt van a robot barátom. Nektek ajándékozom, és ő majd boldogan fújja nektek a hűvöst adó jeges leheletét.
Hát igen, jó tett helyébe jót várj. Így történt, hogy Csoki apó megmentette a Barátság bolygót a barátságtalanságtól, a szomorúságtól, a szegénységtől, és így menekült meg a maradék csoda csoki. Az apó, az űrlény barátja és a robot visszatértek saját bolygójukra, ahol a kocka alakú nap még mindig nagy meleget árasztott. A robot munkához is látott, így a csokik biztonságban voltak.
Az apó továbbra is vidáman osztogatta azokat a szegény fiúknak és lányoknak, a szomorú és gondterhelt embereknek, jobbá téve a világot, és boldogan fogadta a Barátság bolygóról kapott üzeneteket, beszámolókat, amit a polip küldött neki.
2017 Budapest
Tanárok: Kiss Gabi és Erdélyi Andi