Nagy Norman Szabolcs: Gazda bácsi nyaralni megy

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gazda bácsi, akinek voltak barikái.
Bizony, 73 éves volt már, de ő mégis nekivágott a svájci útnak. Volt egy chopper motorja, de az már 40 éve bent állt a kamrában. Ki akarja hozni, de eszébe jut, hogy a tavalyelőtti tűzifa bent van a kamrában. Ha kinyitja az ajtót, akkor lezúdul a fa és szétmegy a motorja. Egy hétig tervezgette a tervet. Végül arra döntött, hogyha létrával megközelíti, akkor épségben bejuthat.
Na, jó, mondta, irány föl. A létra közepén elfelejtette kicserélni a korhadt lécet, így át kellett ugrania a fára. Aztán azt mondta: én, mint a falu legjobb utolsó kategóriás tornásza simán túlélem. Arra repült egy seregély, ami pont a gazda bácsi kezének ütközött, így a gazda a tehén trágyába pottyant. Lefürdött, átment a kétgyerekes szomszédhoz és kért egy libikókát kölcsönbe. Aztán egy kövér embert kért meg, hogy ugorjon rá a libikóka másik ülőkéjére. Rá is ugrott, a gazda bácsi meg felrepült. Levegőhöz sem jutott, beszakadt alatta a cserép és a chopper mellé esett. Ki akarta nyitni az ajtót, elfelejtve azt, hogy ő kizúdul a fával a motorját meg tönkreteszi.
Így is történt! Kihozta a motort, ami romokban hevert. Így, arra döntött, hogy elmegy és vesz egy autót. Meg is vásárolta, beleült és beletaposott a gázba. Bumm, neki a villanyoszlopnak! Közben magában mormolja: az előbb még azt hittem, hogy én vagyok a legnagyobb „májer”, közben két métert sem tudtam elvezetni. Megjavítatta az autót, hazament és összepakolt. Arra döntött, hogy holnap elindul nyaralni. Suhan a kocsival, amikor egy kereszteződésnél megáll, mert le akar fotózni egy nevezetes hegységet. De ahhoz meg kellett fordulnia. Megfordult, aztán fotózott. Kész mondta, aztán beletapos a gázba. Három óra múlva látja, hogy nagybetűkkel ki van írva: BUDAPEST. Ez meg mi, kérdezi magától? Eszébe jut, hogy a kereszteződésben, elfelejtett visszafordulni. Már rég Ausztriában kellene lennem. Utazik tovább, amikor eléri a magyar-osztrák határt. Közben beesteledett, arra döntött, hogy betér egy fogadóba. Neve egy picit hátborzongató volt. Ugyanis az volt a fogadó neve, hogy Fekete Holló. Bement és kért magának vacsorát. Evés közben megkérdezett egy embert, hogy miért ijesztő ez a fogadó, ugyanis az étel nagyon finom. Az ember így felelt: Itt minden éjjel eltűnik valami. A gazda bácsi egy kicsit nyugtalanul feküdt le aludni, de másnap boldogan kelt fel. Összepakolt, lement az emeletről, hogy vidáman folytassa az útját. Kitárta a fogadó ajtaját, ment a kocsijához, de látja, hogy eltűnt az egyik kerék. Megijedt! De azt gondolta, hogy vesz egyet. Meg is vette. Ugyan sokba került, de csak így tudta folytatni az útját. Ment, egyszer csak egy földúthoz ért és azt mondta: Miért nem szóltak, hogy földút is van? Az első tíz méteren kipukkantak a gumik, így gyalog folytatta az útját. Egyszer találkozik egy emberrel, aki egy szekéren ült. Öreg volt már, de azért a gazda bácsi megkérdezte, hogy nem-e tudná elvinni. Az öreg így felelt: Én a svájci kis faluba megyek. A gazda bácsi megkérdezte, hogy mikor érnek oda. Az öregembernek csak ez volt a válasza: most nyolc óra van, délután négyre ott leszünk. A gazda bácsi inkább leszállt a szekérről és gyalog indult tovább. Akkor az öregember oda csapott az ökröknek és elindult egyedül. A gazda bácsi este kilenc órára ért oda és alaposan el is fáradt. Másnap felkelt bement egy órás boltba és vásárolt magának egy gyönyörű karórát.
Hazaérve nekiállt megtanulni az órát, és ezután csakis az új karórájával indult útnak, csak egy dolgot felejtett el, hogy tegyen bele elemet is.

2017 Báránd