Mészáros Gréta: Ákos kalandjai Napraforgóföldön

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Élt egyszer egy Ákos nevű kisfiú. Egy nagyon kedves, kalandozást kedvelő, de magányos fiúcska. Testvérre hiába vágyott, így mindig egyedül csatangolt a végtelen határban. Nem szerette a virágokat, mert ők sokan voltak. Ha tehette, bántotta őket.

Nagygyörgy József illusztrációja

Egy meleg nyári napon Ákos éppen a napraforgóréten sétált, s egy bottal csapkodta a gyönyörű, napsárga virágokat. Mikor ezt meglátta Napraforgókirály, rögvest elvarázsolta Napraforgóföldre.
Ott majd megtanítjuk, hogy nem szabad bántani a növényeket – gondolta a király, s haragosan suhintott smaragdzöld leveleivel. Ákos a következő pillanatban Napraforgóföldön találta magát.
– Jaj, hol lehetek? Hogy fogok én innen hazatalálni? – gondolta kétségbeesetten.
– Napraforgóföldön vagy. Bántottad a testvéreinket, ezért büntet királyunk. Ha megváltozol, urunk hazaenged – mondta egy ismeretlen, szigorú hang.

Nagy Ernő Erik illusztrációja bekerül a mesekönyvbe

Szégyen vagy sem, Ákos pityeregni kezdett, s észrevétlenül álomba sírta magát. A növények megsajnálták, levelükkel betakarták. A szél jóságról beszélt neki, s arról, hogy ha megváltozik, mindig szeretni fogja valaki.
Reggel aztán Ákos éppen ébredezett, amikor egy éhesen csipogó madárraj szállta meg a napraforgótáblát. Jajgattak a virágok, fejüket rázták a napraforgók, vigyázták magvaikat. De hiába. Nem bírtak a madarakkal.

Fehér Napsugár illusztrációja

Ekkor Ákos gondolkodás nélkül a segítségükre sietett.

Mészáros Gréta illusztrációja

Spisák Anna illusztrációja bekerül a mesekönyvbe

– Figyeljetek madárkák! Amikor ideérkeztem, egy örökké termő fa mellett jöttem el. Menjetek oda, ott bőven jut eleség mindnyájatoknak!
Ahogy ezt meghallották a madarak, már röpültek is lakmározni.
Mikor elcsendesült a vidék, egy pillangó tűnt fel a bárányfelhős égen.
– Ó, nagy a baj! Egyik napraforgó barátunkat megbetegítette egy félelmetes sárkány. Ki fogja megmenteni?
Képzelhetitek, mekkora volt az ijedtség, míg Ákos a virág segítségére nem sietett. A fiú a sárkányt látva megtorpant, de nem ijedt meg. Inkább barátkozni próbált vele. A sárkány Ákos barátságos szavainak hallatára kezdett megnyugodni, majd egészen kedves lénnyé vált. Mert tudnivaló, hogy ha egy sárkány szomorúságával megbetegíthet egy virágot, úgy a jókedvével meg is gyógyíthatja.
– Meggyógyítottál, köszönöm! – hálálkodott a virág. A sárkány, akit Rudinak hívtak, elgondolkozott.
– Most, hogy újra egészséges vagyok, visszamegyek Sárkányföldre, hogy megtanítsam népemet a barátságra. Velem jössz, Ákos? Hiszen te tanítottad meg nekem, mi a barátság.
Ákos barátjával tartott. Bizony szomorú látvány fogadta őket. Egy csomó elhervadt virágot, komor felhőket és ágyukban fekvő sárkányokat láttak. A két barát rögtön munkához látott. Szeretettel, jósággal ápolták a betegeket. Meg is tanulta minden sárkány, hogy a barátság gyógyít, mindennél fontosabb.

Varga Zsolt illusztrációja bekerül a mesekönyvbe

Miután mindenki meggyógyult, hálás köszönetet mondtak Ákosnak, aki elválaszthatatlan pajtásával azonnal visszatért Napraforgóföldre. Barátunk ugyan nem akart mindig hős lenni, de éppen Napraforgókirály segélykiáltásaira értek vissza.
– Segítség, segítség! Valaki rongálja a földet!
Ákos és a sárkány a királyhoz siettek, aki elmesélte nekik, hogy bolygójuk földjét éhes vakondok túrták fel.
– Kiforgatják a napraforgókat! Pusztul a napraforgó nép! – panaszkodott a király.
Rudi, a sárkány ekkor homlokára csapott. Elmesélte, hogy ismer, nem messze innen, egy lárvabolygót. Erre már a vakondok is felfigyeltek. A következő pillanatban Rudi hátrakapta a fejét. Valami mászott a hátán. Egy kis vakond volt az.
– Támadt egy ötletem! – kiáltott Ákos. Vidd el őket a hátadon!
– Rendben! Gyertek vakondok! Másszatok föl a hátamra! Elviszlek titeket a lárvabolygóra. Ott annyit ehettek, amennyi belétek fér.
S már repültek is.
Rudi nemsokára visszatért. Ezután a király jutalmat szeretett volna adni Ákosnak, ezért megkérdezte, mire vágyik. A fiú erre elmondta, hogy már régóta szeretne egy kistestvért.
– Meglesz! – mondta mosolyogva a király. Látom, nagyon megszeretted a növényeket. Már tudod ápolni, szeretni, óvni őket, akár egy kistestvért.
Ahogy ezt kimondta, Ákos és Rudi a Földön találták magukat, s a lábuk előtt egy olyan gyönyörű kisbaba volt, akárcsak egy napraforgó.

Tímár Kiara illusztációja bekerül a mesekönyvbe

 

Kolláth Krisztina Katalin illusztrációja

Zombori Dávid illusztrációja

2017 Szolnok

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.