Tamás Anett: A kovácsinas kalandja
Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!
Hol volt, hol nem, árkon-bokron túl a Bükk erdő mélyében rejtőzött Nekeresd falu. Ennek is a legvégén állt egy kicsi házikó kicsi műhellyel, ahol élt a Kovács család. Az apa a nevükhöz híven kovácsként dolgozott. Mostanság nem ment túl jól a szekere, így csak mindennapi kenyerüket tudta előteremteni. Inasra se tellett neki, ezért egy szem fiát fogta be. Boldizsár, aki kissé szeleburdi, ugyanakkor nagyon szorgalmas és tehetséges ifjú volt, napról-napra ügyesebben sajátította el apjától a látottakat.
Történt egyszer, hogy a király a faluban járt. Aranyos hintón, aranyos paripákkal, haladtak a házak között, mikor egyszer csak legkedvesebb lovának aranyos patkója eltörött. Nagyon messze volt már a kastélytól így kénytelen volt egy fogadóba térni. Magához hívatta a falu kovácsát, és megbízta, készítse el neki az új aranypatkót. A család nagyon örült a hírnek és az apa azonnal munkához látott. Három nap, három éjjen át dolgozott rajta mire elkészült a tökéletes munka. Sajnos felesége éppen betegeskedett, így nem akarta magára hagyni, ezért a fiát kérte meg, hogy vigye el a patkót a királynak. A fogadó a falu túlsó végén volt, így nagy utat kellet megtennie. Egy darabig mendegélt batyujával, semmi baj nem érte, majd egyszer, a hetedik utcán is túl, és a tizenharmadik házat is elhagyva, észrevette, tarisznyája kiszakadt. A patkó sehol. Boldizsár először szétnézett a környéken hátha csak elgurult valahová, de hosszú percek után feladta. Hatalmas ijedelemmel hazatért és elmesélt mindent az apjának. A férfi mérhetetlen haragra gerjedt, hisz még egyet már nem tudott csinálni és a király is egyre jobban türelmetlenkedett. Heves vitát követően elzavarta fiát, addig haza se jöjjön, míg meg nem találta a patkót. A fiú elkeseredett keresésbe kezdett. Átkutatta az egész falut, majd mikor nem járt sikerrel az erdőbe vette az irányt. De nem találta se a mókusok üregébe, se a madarak fészkében és még a tóparton sem. Szomorúan bandukolt, amikor egy villanásra lett figyelmes. Jobban szemügyre véve meglátta az aranypatkó fényét a sárkány barlangjában. Rövid tétovázás után elhatározta bemegy, és visszakéri tőle.
Elmesélte a sárkánynak a történteket, aki azt mondta vissza fogja adni neki, de hozzon érte egy bárányt vacsorára. Boldizsár egyenesen a juhászhoz ment, aki szintén végighallgatta, majd megígérte, odaadja a legszebb bárányát, ha hoz cserébe egy furulyát, amivel terelgetheti nyáját. A fiú a hangszerkészítő mesterhez sietett, aki elkészíti a furulyát, ha visz hozzá faanyagot. A következő állomása így a favágó lett, aki azt felelte kivágja a leggyönyörűbb juhart, ha megjavítja az elcsorbult fejszéjét. Ekkor a fejszével egyenesen a műhelybe rohant és csodaszép pontossággal, ahogy az apjától tanulta, megjavította. Elvitte a favágóhoz, aki kivágtam a juhart, amit elvitt a hangszerkészítőhöz, aki kifaragta a furulyát, amivel tovább ment a juhászhoz, aki odaadta legszebb báránykáját, amivel megkereste a sárkányt. Megtartva ígéretét a juhért cserébe visszaadta az elveszett aranypatkót. A fiú nagy örömmel otthona felé vette az utat. Az apja már nagyon megbánta, amit tett, és már csak épségben látni szerette volna gyermekét. Így hát, amikor megérkezett zokogva borult elébe. Mivel időközben felesége is felgyógyult, most már ő maga vitte a patkót a királyhoz, aki szorgos munkájáért egy hatalmas zsák arannyal jutalmazta. A pénzből aztán felújította műhelyét, inasokat fogadott és felvirágzott az üzlete. Ez volt hát a szegény fiú története, aki a patkó szerencséjével megmentette apja vállalkozását.
2016