Kővári Liliána: Ellenség is lehet barát
Egyszer volt, hol nem volt, kerekerdő közepén, egy tisztás, ahol egy magányos cincogi kisegér lakott.
– Sziasztok! Azt hogy most itt lehetek, csak a barátomnak köszönhetem! – kezdte a kisegér a történetét.
– Egy szép napon kezdődött a barátságom története.
Sétáltam a mezőn, amíg bele nem botlottam egy cirmosba.
Felkiáltottam, nagy hevesen:
– Jaj, egy macska! – és azonnal elfutottam. Azonban valami vörös színű dologba ütköztem.
Róka Rudi volt.
– Mit keresel itt cincogós barátom? – kérdezte ravaszan a róka.
– Azt mondtad barát?
– Öö.. igen hát… persze.
– Akkor légy szíves védj meg a macskától! Tudod a macskák reggel, délben, és este is kisegereket esznek! Ugye te nem eszel egereket?
– Én?! Dehogy! Minden mást eszek, de egereket az nem. Most gyere utánam, hazakísérlek. Itt nem vagy biztonságban az erdő mélyén. Tudom a kiutat! – vicsorgott ravaszan a róka.
Azzal elkísért az erdő szélére.
– Na itt is volnánk! Most pedig megeszlek!
– Mit mondtál? Jól hallottam, hogy megeszel?
– Igen, tudod én igazából szeretem az egérhusit, és éppen csapdába csaltalak! Hiszen most egy gallyakból készült ketrecben vagy. Az ebéd tálalva. Legyen mondjuk finom egérsült!
– Nem lesz itt semmiféle egérsült ha rajtam múlik! – jött elő a bokorból a macska, és az egyik karmával ki is nyitotta a ketrecet.
– Szabad vagy kis pajtás! Most fuss! A rókát majd elintézem én!
Másnap elgondolkoztam azon, hogy mit tett értem a macska, és megkerestem. Ott ült a tisztáson.
– Köszönöm amit értem tettél.
– Ó, semmiség volt. Tudod én nem is eszek egereket, mint a többi macska.
Tényleg? Akkor lehet szó köztünk barátságról is? Meg is egyeztek, hogy minden nap találkozni fognak.
A róka nem nyugodott bele, hogy a macska kiszabadította az egérkét.
– Hol lehet az a bolhás macska? Majd adok én neki! Megtanulja, hogy kivel húzzon ujjat!
Már estefelé járt. A macska épp vadászatra indult. Egyszer csak hirtelen megrezzent az egyik bokor, ahonnan kiugrott a róka.
– Lám, lám, lám. Kit látnak szemeim! A girhes macskát, aki kiengedte a ketrecből az ebédemet! Tudod mi lesz azzal aki megfoszt az ételemtől?
– Nem, és nem is érdekel! Na viszlát! Kotródj!
– Nem mész te sehová! Tudod ha korog a gyomrom, nem alszom jól, éhes vagyok, és te épp megfelelő vacsorám leszel!
– Azt nem hiszem! – ugrott elő a kisegér a bokorból.
– Engedd el a barátomat!
– Ha-ha-ha-ha! Engedelmeskedjek egy ilyen kis cincogónak, mint te? Soha!
– Te akartad! Ha nem megy szépen, megy csúnyán! – azzal az egér nekifutott a rókának, és jókorát harapott a farkába.
– Auu! – kiáltott fel a róka, és elfutott.
– Köszönöm! – hálálkodott a macska.
– Szívesen! Egy barátért bármit!
Ettől a pillanattól fogva csoda történt. Ellenségekből lettek a legjobb barátok.
Mindenben van jóság, szeretet, csak meg kell találni benne! Lehet, hogy a legváratlanabb helyen bukkanunk rá, így annál értékesebb kincsként őrizzük!
2016
Előző bejegyzés
Következő bejegyzés
Nagyon tetszett a történet, és valóban szép példát nyújt arra, hogy a leggonoszabb ellenségből lesznek a legjobb barátok.
Tanulságos,kedves mese,a téves előítéletről,mely sokszor tévútra irányít, pedig ha adunk egy esélyt,váratlanul nagyon kellemes meglepetésben is részesülhetünk!Gratulálunk,így tovább!
Kedves állatmese, a “kasszikus” vonalon. Tudsz ebben is jót alkotni!
Gratulálok! Aranyos mese, egyszerű de nagyszerű! Szeretnék még több mesét olvasni tőled.
A pozitív energiát sugározza. Nagyon jó kis mese. Gratulálok!
A legtöbb felnőtt számára is példaértékű mese! Ügyes vagy!
Cuki történet, jó lenne ha így működne a világ is!
Igazi “klasszikus” mese, bárcsak működne ez a való életben is. 🙂 Nagyon aranyos történet, gratulálok hozzá!
Gratulálok! Nagyon aranyos es tanulságos történet! Ügyes vagy, csak igy tovabb!!!!?
Mindenkinek van egy nagy kincsesbányája, amely a saját gyerekkora, csak nem mindenki emlékszik vissza rá. A gyerekíró is ugyanúgy ír, ahogy a felnőtt író: modellek után, karaktereket, jellemeket gyúr össze, belegyúrja a történetbe önmagát is, a vágyait, az álmait, a hibáit. Ezért fantasztikus dolog Lilikém, hogy te még gyermekként megszövöd a saját fantáziavilágod meseszőttesét! Csak így tovább! Büszke vagyok rád!
Figyelemfelkeltő és tanulságos történet,igazán szívmelengető szereplőkkel.Sok sikert kívánok a további műveidhez!Gratulálok!!
Drága Lili! A gyerekíró is ugyanúgy ír, ahogy a felnőtt író: modellek után, karaktereket, jellemeket gyúr össze, belegyúrja a történetbe önmagát is, a vágyait, az álmait, a hibáit. Mindenkinek van egy nagy kincsesbányája, amely a saját gyerekkora, csak nem mindenki emlékszik vissza rá. Kívánom, hogy te még sokáig tudj a kincseid közül válogatni!
Gratulálok, tényleg nagyon tanulságos történetet írtál! Csak így tovább, nagyon ügyes vagy és remélem még sok művedet olvashatom!
Frappáns, tanulságos, kedves mese! Gratulálok!!
Gratulálok! 🙂 Nagyon tetszett! 🙂
Gratulálok Lili! Nagyon aranyos, tanulságos mesét írtál. Büszke vagyok rád!
Gratulàlok az irónak! Sztereotipiàk újragondolva! Ne higgy a làtszatnak! Gyerekként is èrtèkes tanàcsokat, tanulsàgokat fogalmazz meg kôrnyezete felè! Azokkal az eszkôzôkkel tanìt, amik minden embert a szivén keresztûl èrintenekmeg, hiszen az otthon biztonsàgàban, a szeretô kôrnyezetben szûleink is mesèken keresztûl kèszitettek fel minket a való èletre. Àllatmese új kôntôsbe õltôztetve! Csak igy tovàbb Lilike!
Kedves Liliána! Örömmel olvastam a mesét a barátságról. Nagyon fontos, hogy legyenek igaz barátságok. Kívánom, hogy a meséiden keresztül segíts a gyerekeknek és a felnőtteknek is abban, hogy ezt az értéket őrizzék.