Derhán Márton: Kié a zöld ház?

Gratulálunk, bekerültél a mesekönyvbe!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy oroszlán, a neve Vicsorgó. Amikor első osztályba lépett és körbe vezették az iskolában, az udvar tetszett meg neki legjobban. Amikor egy napon Óriás nénivel, a zsiráf tanárral kimentek az udvarra, igen elcsodálkozott. Az udvar már nem üresen állt. Hanem volt rajta kis zöld házikó, mászóka, csúszda, hinta és még egy kis fa vonat is. Az oroszlánnak lett egy jó barátja, Pöttyös, a gepárd. Ők ketten állandóan csak a zöld faházban játszottak. Mindegyik állat kölyöknek megvolt a maga kedvence az udvaron: a majomnak, Fürgének, a mászóka; Foltosnak, a szalamandrának a csúszda; Hosszúormánynak, az elefántnak, pedig a fa vonat. De az egész osztály szerette az összes játékot. Egyik napon nagy változás történt. Mert mindenki úgy vélte, hogy a kis ház a legjobb. Összeültek a mászókán, hogy megvitassák ki legyen a zöld ház gazdája. De nem tudták eldönteni, mert mindneki azt szerette volna.
– Menjünk körbe, hogy kinek van a legjobblakása és legyen azé a zöld ház, aki a legjobb helyen lakik – mondta a szalamandra
Azt mondta Fürge: – Én a nagy fákon szeretek lakni és onnan be lehet látni mindent.
Foltos azt mondta: – Én a kövek alatt lakok. A patakban állandóan fürdünk.
– Én pedig a sűrű fák között lakok. Ahol senki sem tud megtalálni – mondta Hosszúormány.
– Én pedig a jó magas fűben lakok, és állandóan csikiznek a fűszálak – mondta Pöttyös, a gepárd.
– Én pedig jó nagy barlangokban lakok. És ott, sosem süt be a nap, viszont megvéd az esőtől – mondta az oroszlán
– Akkor kié legyen a zöld ház? – kérdezte végül Hosszúormány.
– Szerintem az oroszláné – mondta a gepárd.
– Szerintem is az oroszláné – mondja a szalamandra.
– Szerintem is – mondta a majom és az elefánt.
Igy hát az oroszláné lett. És az oroszlán behívott mindenkit a zöld házba és még sokáig beszélgettek, amig az ebédre nem került a sor.
Itt a vége, fuss el véle. Ha nem hiszitek el, repüljetek utána.

2016