Balogh Orsolya: Légvár kisasszony

Kilépett reggel az erkélyre, hogy magába szívja a vaníliapuding illatot. Elnézett a messzi távolba és csillag alakú hegyeket látott. Elégedetten nyugtázta, hogy ma is valami újat talált ki. Szorosabbra kötötte selyem köntösét és felkontyolta a haját. Ekkor csámcsogó hangokra lett figyelmes. Kihajolt az erkélyén és nem akart hinni a szemének.
– Hé! Maga meg mit csinál ott? – förmedt a betolakodóra Légvár kisasszony.
– Nem látja? Eszek! – szólalt meg a buta energiavámpír a lépcső tetején.
– Az én váramat?!
– Há’ mé’? Ugyan mi gondja lesz belőle, ha eszek az aljából egy pár falatot!
– Igenis sok! Egy felől azért, mert én ugye ebben a várban élnek és egyébként sem illik a másik lakhelyét elfogyasztani. Máskülönben meg mondja, milyen íze van?
– Vattacukor.
– Áh, szóval kinek mi tetszik… – állapította meg a várkisasszony – De megtenné, hogy felhagy ezzel a tevékenységgel és odébb áll? Vagy kénytelen leszek rendőrt hívni!
Azzal visszatért a reggeli készülődéshez és közben arra kérte teáscsészéjét, hogy legyen szíves magát újratölteni, de inni már nem volt lehetősége, mert megzavarta a kapucsengő. Pillanatokon belül megjelent a bundás komornyik.
– Egy úr keresi Önt kisasszony. Azt mondja hivatalos ügyben.
– Köszönöm Bajusz úr, elmehetsz.
Légvár kisasszony lesietett a földszintre és egy pillanattal később már a nappaliban találta magát, ahol egy öltönyös úriember várta.
– Jó reggelt kisasszony, Mr. Szürke Hétköznap vagyok a területi képviselő. Ön a légvár tulajdonosa?
– Igen.
–Nos, hölgyem, tilosban parkolt le a várával.
– Sehol sincs kint tábla, ami ezt tiltaná, és különben is, nehogy már ne lehessen megállni itt egy légvárral, ami még nem csak nem is érinti a földet, mert lebeg!
– Egyáltalán miből van ez a vár?
– Fényből.
– Fényből?! De hát meg tudom érinteni…
– Azzal maga ne törődjön Mr. Szürke Hétköznap. Legyen szíves, távozzon. Ismerem a jogaimat, bárhol megállhatok lakott területen kívül a légvárammal. – zakójánál megragadva kitessékelte a hivatalnokot.
Épphogy kihajította úgy, hogy a hivatalnoknak a lába sem érte a földet, a háta mögött megcsörrent a banán. A füléhez emelte és beleszólt:
– Háló?
– Kislányom, mikor szállsz már végre le a földre? Nem gondolod, hogy ideje lenne felnőnöd? Annyira lehetetlen vagy, fogadok ezért buktál meg matekból is a középiskolában…
– Anya, már felnőtt nő vagyok! Van állásom!
– Igen, rajzolsz…
– Nem, én illusztrátor vagyok és mesekönyvekhez rajzolok képeket! Miért nem tudsz komolyan venni?
– Majd komolyan veszlek, ha lesz egy rendes állásod és férjhez mentél, és felelősségteljes életet élsz! Fogd már fel, hogy az élet nem játék…
– De igen, az…
Ezzel letette a banánt az asztalra és hagyta, hogy az édesanyja egyedül beszélgessen tovább. Ő pedig a seprűjéért intett, ami odatipegett hozzá. Felpattant rá, közölte Bajusz úrral, hogy ebédre visszaér és azzal kirepült az ajtón egyenesen a csillaghegyek felé.

2017 Dunaújváros