Bellák András: Dante-mellszobor

Az 1920-as, 30-as években a híres olasz költőnek, Danténak nagy kultusza volt Magyarországon. Elsősorban amiatt, hogy Babits Mihály fordítása nagyon jól sikerült, így 600 évvel később az Isteni Színjáték magyarul ugyanolyan jól szólt, mint a klasszikus olasz nyelven.
Ezekben az években a legtöbb polgári családban, ahol könyvtár is volt, kis Dante mellszobrokat tettek a könyvespolcra. Ezeknek több fajtája volt, egyszínű, kőből készült, színezett fából vagy fémből.
Természetesen az én dédnagyapám (Vezér Lajos), aki munkája miatt sokat utazott, ő is szerzett egy ilyen szobrot. Az 1930-as évek elején Olaszországba utazott és Nápolyban, egy régiségboltban vett egy kőből készült szobrot. A szobor nehezebb volt, mint az összes csomagja. Végül itthon vette észre a szobor alján található kis jelzésen, hogy az a Vezúv lávájából készült, ezért volt ilyen nehéz.
Nagyon sok értékes családi tárgy eltűnt a háború alatt, de valahogy ez a szobor megmaradt. Sokáig a dédnagymamám szekrényén volt, majd apukám megörökölte és minden irodába cipelte magával, ahol dolgozott. Mindig kinn volt az íróasztalán és az évek során egyre kevesebb ember ismerte meg, hogy ez Dantét ábrázolja. Volt olyan ügyfél, aki azt hitte, hogy ez egy indián szobor és azt kérdezte, hogy „Ez Winnetou?” Apukám mindig azt válaszolta, hogy nem, ez egy másik nagy szellem.
Mára már a szobor kicsit lekopott, újra kéne festeni, de még így is becsben tartott családi darab a könyvtárunkban.

2017 Budapest

Itt tudsz kommentelni

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.