Vadászi Árpád: A bölcs nyúl
Nyári napnak alkonyulatánál
mélabúsan ül a nyúl a tálnál,
répájának javát már megette,
csendben sompolyog a róka mögötte.
Ahogy karotinban gazdag élelme,
úgy fogy el lassan a nyúl félelme,
mert magáról azt hiszi mától,
hogy bátor.
„Kaptam életemben hideget, meleget,
rettegtem éppen eleget.
Búcsút intek a félsznek,
szerintem az észnek
nagyobb hasznát veszem.
Sokat gondolkodtam ezen.
Meggyőzöm a rókát,
hogy ne üsse az orrát
nyúlhúsba többé,
váljon ez a szokása köddé.”
Ekkor jön kapóra a róka,
mert a nyúl mögött azon van éppen,
hogy kitátsa szépen a száját,
és bekapja a tapsifüles csontját, húsát, háját.
Az utolsó pillanatban a nyúl
mégis a bevált módszerhez nyúl:
rohanni kezd, mint évezredek óta
családja tagjai, ha feltűnik a róka.
Nem bonyolódik vele vitába,
mert inába száll a félelem,
így nem lesz ravaszdi élelem.
A fülét felcsapja az égnek,
a bölcsességnek úgy ad teret,
hogy azt teszi, amit minden tapsifüles szeret.
Fut, ahogyan csak tud.
2017 Csömör