Maior Vivien: Álomvilág

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Réges régen még a világ kezdetekor, egy olyan világ létezett, amely különlegesebb volt, mint az éjszakai telihold vagy a ködbe burkolózott erdő. Az idő múlásával azonban ez kezdett megszűnni. Eme csodás világot egy könyve rejtették. Végül a világ megszűnt, de a könyvek mindörökre megmaradtak.
Anastazia Lockhard, egy tizennyolc éves lány, aki imádott olvasni, emiatt is nem voltak barátai, emberi barátai. Ő a könyveket tartotta annak, és az ő világukba menekült, abba az édes világba, amit valósnak kívánt. Ez volt az ő rejtekhelye a fáradalmak elől.

Tompa Beatrix Erzsébet illusztrációja bekerül a mesekönyvbe

Egy nap az iskolai könyvtárban egy különös könyvet talált. Már a látványa is csábította. Mikor megérintette a borítóját és végig simította, különös érzés fogta el. Egyből kikölcsönözte. Elhagyván az iskolát, s belépve otthona ajtaján a szobájába sietett. Felhelyezte fejére fülhallgatóját, elindította kedvenc zenéjét. A zene adta meg a könyvek igazi varázsát. Kivette táskájából a könyvet. Elképzelhetetlen volt számára, hogy ne olvassa el, így gyorsan felnyitotta.
Elkezdte olvasni, s az idő csak telt, a lapok pedig csak pörögtek. Egyszer csak Anastazia megállt egy pillanatra. Belehelyezte könyvjelzőjét, összecsapta, s magához szorította. Lehunyta szemeit, percek teltek el így. Mikor ismét felnyitotta gyönyörű gesztenyebarna szemeit, nem azt látta, amire számított. Nem szobája levendula színű falait pillantotta meg, egy teljesen más világba került.
Valóra vált az álma. A könyv édes, és lehengerlő valóssággá vált. Felállt, és elkezdett sétálni. Virágzó cseresznyefák vették körbe. A lehulló szirmok valódi táncot jártak körülötte. Megérintette őket, lehunyta szemeit. Beszívta a virágok mézédes illatát, majd ismét felnyitotta csillogó szemeit. Ekkor már minden más volt, újra a szobájában volt. Nem értette, hogy mi történik. Újra és újra megpróbált visszakerülni, de hasztalan volt a próbálkozás. Majd mély álomba merült.
Élete minden napja szörnyen telt. Társai gyűlölték őt, kiközösítették, száműzték. A nap végén könnyekkel arcán tért haza, s egyből megrohamozta szobáját. Folytatta múltnapi tevékenységét, csak olvasott és olvasott. Hírtelen az álmosság kerítette hatalmába, szemei elnehezedtek, lecsukódtak. Így mély álomba merült.
Ismét a könyv világában tért magához. Ugyan azon az úton találta megát, mint azelőtt. Sétálás közben egy szentély előtt állt meg, kissé rémülten nyitotta meg ajtaját.
– Elnézést, mondja, hol vagyok? – kérdezte az ott ülő férfitól.
– Ha nyersz, kijutsz – mondta szembefordulva vele.
– Mégis, hogyan kerültem ide? – kérdezte érthetetlenkedve.
– Kiválasztott – válaszolta nyugodt hangnemben.
– Ki választott ki?
– A könyv, mivel nyitott szívvel és elmével olvastad
– De, akkor, miért kell harcolnom?
– Mert újra ki kell, hogy juss.
– Nem akarok kijutni – suttogta Anastazia.
A férfi szó nélkül kezébe nyomta a kardot, aztán az ajtó felé mutatott. Anastazia elindult. Odakint három félelmetes és hatalmas gólem állt. Feketék voltak, akárcsak a jelenlévő hollók. A furcsa lények támadásba lendültek, a lány védekezett, ezután ő is támadni kezdett. A kardot kitűnő ügyességgel forgatta. Legyőzte a gólemeket. Semmi sem történt, hiába kerekedett fölül, nem jutott haza.
– Már késő, itt ragadtál – suttogta egy hang.
A lány azonban nem bánta, mosolyogni kezdett. Arcán örömkönnyek gördültek végig melyek, mint egy csermely csobogtak a földre. Boldog volt, végtelenül boldog. Mindig is erre vágyott, kijutni a földi élet fájdalmaiból, s egy álomvilágban élni tovább. Megtalálta örök boldogságának kulcsát. Elszakadt a földtől, és egy örökké tartó álomban ragadt.

2017 Szentjobb (Románia)