Pichovszky Nándor: A világjáró kis felhő

Gratulálunk! Bekerültél a mesekönyvbe! 2017

Egyszer egy felhő, Kíváncsi, elhatározta, hogy elmegy világot látni. De az apja így szólt:

– Mi vagy te? Kíváncsi csacsi?!
– Nem vagyok csacsi, felhő vagyok! – mondta a kicsi.
– Én pedig ideges!
No, a kis felhő se volt rest, egyszer egy éjszakán, talán úgy hajnaltájt, leszökött az égről, a nagy sötétségről. De lent is sötét volt. Apa, anya nem volt ott. Már egyre világosodott, mikor észrevette, aznap reggel nincsen reggelije!  Így teltek-múltak a napok, s felkutatott minden világot. Egyszer csak meglát egy sivatagot, és lát éhező embereket. Tán szánja meg őket?
– Szánjál meg minket drága felhő, esővel, nagyon szépen kérünk téged!
– Tessék, itt az eső! – mondja a kis felhő. Továbbmegy.  Mit lát? Gyerekeket.
– Kis felhő, áldj meg minket hóval! Játszanánk benne, jóban-rosszban!
– Itt a hó, tessék, gyerekek! Játszatok benne, ahogy tartja kedvetek!
Továbbmegy. Most mit lát? Bűnözőket.
– Kis felhő, áldj meg minket kinccsel!
– Nem áldalak meg, mert ti nem azt érdemlitek! Ezért az én szememben villámcsapás az ítéletetek!
Úgy is lett, s attól fogva elfogták a rablókat.
Kérdezte a nép a felhőtől: – Mi járatban vagy itt nálunk? Jó tettedért, jóságodért, igazságodért te lehetsz a királyunk!
– Nagyon kedvesek vagytok, de engem már várnak haza, de hadd vigyek el egy kupac havat gyerekek, ami rátok emlékeztet, kedves kis emberkék!

2017 Budapest