Petrus Roland: A király nagy bánata

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. Egyszer, ez az uralkodó úgy ébredt fel, hogy szakállas lett. De ő nagyon nem szerette ezt. El is ment a tudósaihoz, hogy megkérdezze, van-e orvosság a szakáll ellen. A bölcsek azt mondták először: „Vágjuk le!”
Hozták a szőrvágót, de mihelyt elkezdték nyírni, megrázta az áram a királyt. Az uralkodó erre mérges lett. De volt egy másik okos, aki azt mondta:
− Van egy bájital a tollerdőben, innen 100 kilométerre. Igen ám, de át kell menned a Vígvak-hegyen, a futballpályán, majd a víz-tűz-föld sárkányokon.
A király nem akart menni, ezért kilépett a várából, és az első gyerekre rászólt:
− Egy kis pénzért dolgoznál nekem?
− Én? Hát hogyne! – felelte a legény.
Kapott egy táskát, majd elindult szerencsét próbálni. Ment, mendegélt, majd odaért a Vígvak-hegyhez. Azért hívták így, mert nem lehetett látni. A legény fogta magát, a táskából kivett egy lapátot, és ásni kezdett. Csak lapátolt és lapátolt, míg egy nyilat talált, amely felfelé mutatott, hogy ásson felfelé. Így is tett, és már ott is volt a futballpályán. Körbe akarta járni, de találkozott egy törpével, aki meg se szólalt, csak odaadta neki a káoszkalapácsot, és egy páncélt. Majd jött egy mumus, aki hatalmas volt. Két ütést mért a kalapáccsal a mumusra, és már vége is volt. A fiú megköszönte a segítséget a törpének, majd odébbállt. Ment, mendegélt, odaért a nagy sárkányokhoz, akik összenőttek.
− Húha, ez kemény lesz! De sebaj, nálam van a káoszkalapács! – mondta a legény.
Véletlenül beleütött vele a földbe, egy óriási villámcsapás látszódott, majd a földből előbújt egy éles kard, és megszúrta a sárkányt, aki rögtön meghalt.
− De jó, hogy leejtettem a kalapácsot! – mondta a legény – pont itt van a bájital!
Elvitte a legény a varázsitalt a királyhoz. Az uralkodó megitta, és ezt mondta:
− Köszönöm nagyon. Hálám jeléül neked adom a váramat, a királyságomat meg a lányomat.
Nagy lakodalom volt, hetedhét országon át folyt a bor. Ha nem hiszed, járj utána!